Október 6-án az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc hőseire emlékezünk. Emlékezünk az Aradon kivégzett vértanúkra, akik, bár számos nemzetiség képviselői voltak, mégis egy közös ügyet szolgáltak. Együtt harcoltak a szabadságért, és együtt mentek a halálba is 1849. október 6-án, Aradon.

Idézzük fel személyüket, és emlékezzünk rájuk tisztelettel azokkal a gondolatokkal, amiket a legenda szerint mondtak közvetlenül a kivégzésük előtt.

Aulich Lajos (német származású, honvéd tábornok, 1793–1849): „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot

Damjanich János (szerb származású, honvéd tábornok, 1804–1849): „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”

Dessewffy Arisztid (magyar származású, gróf, honvéd tábornok, 1802–1849): „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

Kiss Ernő (örmény származású, honvéd altábornagy, 1799–1849): „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”

Knézich Károly (horvát származású, honvéd tábornok, 1808–1849): „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”

Láhner György (német származású, honvéd tábornok, 1795–1849) „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!”

Lázár Vilmos (örmény származású, honvéd ezredes, 1817–1849): „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”

Leiningen-Westerburg Károly (német származású, gróf, honvéd tábornok, 1819-1849: „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”

Nagy-Sándor József (magyar származású, honvéd tábornok, 1803–1849): „De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”

Poeltenberg Ernő (osztrák származású, lovag, honvéd tábornok, 1808–1849) „Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”

Schweidel József (német származású, honvéd tábornok 1796–1849): „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”

Török Ignác (magyar származású, honvéd tábornok, 1795–1849): „Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”

Vécsey Károly (magyar származású, gróf, honvéd tábornok 1803-1849): „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”