A város legerősebb jelképe ez az épület, hiszen Győr neve mellett az emberek többségében a győri Városháza képe jelenik meg. És, ha már megjelenik, látjuk, akkor tudjunk is róla néhány dolgot:

A győri városkapuk egyike, a Fehérvári kapu volt. Fölé 1792-ben emelték a győri Tűztornyot, másnéven a Várostornyot.

Ma a Baross úton, a “sétálóutcában” emlékeztet néhány-száz piros tégla erre az Arany János utca és Baross Gábor út kereszteződésében volt szép, az akkori Győrt szimbolizáló épületre, és a történelmi jelentőségű Fehérvári kapura. (Győr visszafoglalása a törököktől)

A győriek, amikor híre ment 1894-ben, hogy a Tűztorony (Várostorony) elbontásra kerül, és néhány éven belül új Városháza lesz, ragaszkodtak hozzá, hogy a város akkori jelképe a Tűztorony továbbéljen abban a toronyban, ami a Városháza épülete fölé fog majd emelkedni.

Így is lett. Amikor 1894-ben döntés született a felépítésről, a pályázati kiírásban feltételként szerepelt, hogy a Tűztorony meghatározó formája emlékként szerepeljen a tervekben.

A Városház építésének története:

Bisinger József, győri üveges-mester hagyatéki hozzájárulásával, országos tervpályázat kiírásával lehetőség teremtődött egy új városháza építésére, mivel a régi városháza Győr erőteljes növekedésével kicsinynek bizonyult - bővítése, pedig nem volt megoldható a Belvárosban.

A tervpályázatra 16 pályamű érkezett. A bíráló bizottság ugyan Alpár Ignác tervét találta a legmegfelelőbbnek - mégis Hübner Jenő tervének eredményét látjuk ma, aki második helyezett volt. Ugyanis Alpár Ignác nem vállalta a megbízást, más elfoglaltsága miatt. Hübner tervében kiemelkedik az 1792-ben épült és 1894-ben lebontott tűztoronyra emlékeztető, vagy még inkább annak emléket állító Várostorony, a homlokzati rész előreugró melléktornyai, az oszlopos, erkélyes főbejárat.

A millenniumi ünnepséget Győrött 1896. május 14-én rendezték meg, s ezt az ünnepélyes alkalmat használták fel arra, hogy a városháza építését jelképesen megkezdjék. Az ünnepi szónoklatok meghallgatása után a Széchenyi térről indult az ünneplő közönség a vásártérre, ahol a korabeli sajtó szerint: ember-ember hátán tolongott... mire a menet éle odaért. A városház építéséhez szükséges téglarakások telve voltak néppel.”

Az építési területen az első, szimbolikus kapavágást Zechmeister Károly polgármester ejtette meg.

1897 tavaszától gyors ütemben folyt az építés, és május 13-án a közgyűlés határozatot hozott, hogy a nagytorony kőburkolatot kapjon, és sisakja a kistornyokkal együtt vörösrézből készüljön.

Az új városháza ünnepélyes felavatására 1900. március 19-én került sor.

Az előcsarnokban ekkor helyezték el Mátray Lajos szobrász carrarai márványból készült, életnagyságú Bisinger szobrát és Hauszmann Sándornak a nagy eseményt megörökítő emléktábláját. Az ünnepi szónokok különösen Hübner Jenő érdemeit emelték ki, aki:

„impozáns, díszítő elemekben gazdag, de nem hivalkodó székházat tervezett a városnak”.

A dicséretből bőven jutott Schlichter Lajos építési vállalkozónak, aki a tervező elképzelésének megfelelően kitűnő munkát végzett. Schlichternek olyan remek szakmunkások álltak rendelkezésére, akik ebben az időben, sorozatban dolgoztak a széles körű szaktudást igénylő eklektikus épületeken, s a városháza építése rutinmunkát jelentett számukra. A segédmunkára pedig bőségesen akadt olcsó, megbízható munkaerő.

Az 1894-ben pályázaton díjat nyert Alpár Ignác és Hübner Jenő pályamunkáiba a városháza déli oldalának távlati beépítését is bedolgozták, melynek kivitelezése 1929-ben vetődött fel, de a gazdasági válság megakadályozta a tervezett bővítési munkát. A környék szabályozása az építkezés folyamán vetődött fel. A Szent István útnak e két utca közötti északi részén ezentúl csak kétemeletes épületet lehetett létesíteni. A városháza nyugati oldalán az épületek főpárkányzatának egy vonalba hozását rendelték el.

A Városházát többször is javították, felújították. Mert az eltelt idő, a megváltozott kor, a háborúk szükségessé tették. A teljes, az egész épületre vonatkozó legnagyobb felújítás 1981-1984-ig tartott.

A városháza épülete:

A városháza francia-reneszánsz, neo-barokk stílusban épült, U alakú, kétemeletes, középütt óratoronnyal, s a főhomlokzaton kiugró két kisebb toronnyal (fiáléval) ékes épület, mely Győr Megyei Jogú Város Önkormányzatának székháza, a város jelképe, szimbóluma.

Az épület külső méretei:

hosszúsága 85 méter
szélessége 40 méter
a torony magassága 59 méter.

Az épületben több mint 200 helyiség van.

Az alagsorban a konyha, az étterem, házi nyomda és egyéb gazdasági, ellátó egységek vannak. A földszinten, irodák, a központi iktató, és a főporta van, ahol a díszes aula fogadja az ide belépőt.

Az első emelet a legdíszesebb, - a lépcsőházi díszítésekkel és az irodai kialakításokkal, a polgármesteri irodával és a díszteremmel.

A díszterem
Az első emeleti tanácsteremben tartják a közgyűléseket, és a mellette levő kisebb termekben a bizottsági üléseket. A városháza alaptevékenysége mellett évtizedek óta rangos ünnepségeknek, tanácskozásoknak, rendezvényeknek is otthont ad.

A városháza dísztermét 2016-ra teljesen felújították, a technikai fejlesztések mellett visszanyerte régi pompáját és eredeti tájolását is.

második emeleten irodák vannak. Ez az emelet kevésbé díszes, de stílusában, hangulatában egységet alkot az alatta levő szintekkel.

Van még egy szint is, ez pedig a torony. Az a torony, amit a város legtávolabbi részéből is lehet látni, és jó esetben hallani is.
A városháza tornyából az e tájhoz kötődő “Fújdogál a szél az öreg Duna felől” kezdetű népdal hangzik fel óránként, valamint 11 és 17 órakor Reményi Attila győri zeneszerző által komponált kétperces harangjáték szólal meg.

A régi óra 8 évtizedes szolgálat után nyugalomba vonult, s helyét Gulácsi János pécsi erősáramú- és műszerésztechnikus, villanyszerelő mester által készített, kvarcvezérlésű óra foglalta el. A másodperc pontossággal működő óraműben a dallamjátékok mellett elektronikus úton előidézett harang üti a negyed és egész órákat is.

Felhasznált irodalom: A Város Háza ©Czvikovszky Tamás 2009