A téli szünet utáni héten az átlagosnál magasabb szintre ugrott az üresség a diákok és a tanárok életében egyaránt a Kovács Margit Iskolában is. Mindenki azt gondolja, hogy fantasztikus érzés visszatérni a megszokott közegbe, a valóságba, találkozni a barátokkal, kollégákkal. A mi életünkben azonban ez másképp zajlik. Mindenki visszatér a normál kerékvágásba, amely okozhat szomorúságot, zárkózottságot. Maga a tudat, hogy vége a szünetnek egyfajta negatívumot hordoz.

Vége…

Erre a szóra az agy bezárkózik, elfordul és lehangolttá válik tőle az ember.
Az első nap talán a legrosszabb. Sok embert látsz a folyosón, mindenkin ugyanaz az arckifejezés. „Vége a szünetnek, újra az iskolában vagyunk.”- ez az üzenete minden tekintetnek. Tagadhatatlan, hogy kínosak az első együtt töltött percek a becsengetés után. A tanár megérkeztével elhalkul a már eleve csendes osztály, nincs miről beszélni. Elkezdődnek az órák, de szünetekben is nagy a csend. Tanórán a többség próbál figyelni, a tanárok leadják az anyagot. Nap végén mindannyian mosolyt látunk a másik arcán, hogy újra otthon lehetünk, pihenhetünk. Pedig nem is fáradtunk el. Valójában nem is csináltunk semmit aznap. A téli szünetről beszélgettünk.

Miért van az, hogy az iskola körüli élet a szünet után kikapcsol, leáll, nehezen indul be?

A válasz egyszerű. Bent ragadtunk az elhomályosított valóságban, amely azt tükrözte nekünk, hogy otthon lehetünk, pihenhetünk, még unatkozni is van idő, hiszen szünet van. Aztán az első nap hirtelen visszaránt a valóságba, és a múltat, a szünetben történteket elemezzük, meséljük. Ilyenkor jó visszanézni azokra a napokra, amikor „szabadok” voltunk. De az iskola nem börtön. A szünet nem egyenlő a szabadsággal. Az iskolában is szabadság van, de gyakran úgy fogjuk fel, mintha börtön zárna körbe minket. Azért, mert van kiadott feladat, nem vagyunk bezárva, szabadok vagyunk csak vannak elvárások és feltételek. Elvégre ezért is járunk iskolába?!
A szünet bizonyos emberekben azt az eltorzított képet alkotja, amely sosem lehet a valóság.
Ezek alapján sokak úgy gondolják, hogy a szünet nem lehet teljes kikapcsolódás. Jó, ha van valami kiadott feladat, olvasmány, házi dolgozat. Ez nem csak egy kiadott feladat. Az ilyen típusú feladatok nem hagyják teljesen ellazulni az agyat, hogy aztán első nap ugyanolyan használhatóak legyünk, mint a szünet előtt. A diákok ezt büntetésként foghatják fel olykor, de talán jön a felismerés, hogy „milyen sokat segített az az esszé, amelyet a Habsburg birodalomról írtam a téli szünetben”.  A téli szünet emléke akkor is ott lesz, mert általában jóhoz kötjük a rosszat is. Egy rossz emlék is átalakulhat jóvá, hasznossá.

Az első hét ürességét azonban sosem lehet megváltoztatni. Sem esszékkel, sem házi feladattal. Mindig olyan marad, amilyen most. Egy furcsa hét, azokkal az emberekkel, akikkel nap, mint nap találkozol, dolgozol, ülsz egy osztályteremben. Mégis minden olyan más…
De talán egy idő után felismerjük majd, hogy ez is csak egy hét a sok közül, és ezek is csak tanórák, amelyeken ott kell lennünk fejben, hogy sikerüljön az év végi vizsga.

Szerző: Kovács Linda 11.B

Iskola: Győri Kovács Margit Német Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola, AMI és Iparművészeti Szakgimnázium

Támogató tanár: Vincze Gabriella

Az írás a Diákújságíró program keretében készült.