Az aktuálisan bemutatásra kerülő városrésszel kapcsolatban könnyű dolgom van, ugyanis csupán egy kőhajításnyira lakunk tőle. Roxy, a világjáró kutyussal sokszor keressük fel a Holt-Marcal partján elterülő dzsungelt, ha igazán fel szeretnénk töltődni.

Gyirmót régebbi épületei szervesen kapcsolódnak a természethez, aki felkeresi takaros családi házakkal övezett utcáit, hamarosan átérzi a hamisítatlan falusias hangulatot.

A békés, csendes nyugalmat azonban legalább kéthetente egyszer megtöri az Alcufer stadionba érkező szurkolók, legtöbbször elégedett, néha méltatlankodó zsivaja. A meccs után aztán hamarosan minden visszatér a megszokott kerékvágásba, a feszültséget felváltja a zavartalan harmónia.

Gyirmót Árpád-kori település. Nevét 1267-ben említette először oklevél praedium Giurmoth, illetve villa Giurmoth írásmóddal. Már ekkor népes település lehetett, mivel két Gyirmót nevű településből állt egymás mellett; az egyiknek a Koppán nemzetségből származó Babuna Miklós volt az ura, míg a másiknak külön birtokosa volt. Legrégibb gazdái Babuna Miklóst követően a nagyváradi káptalan és a Gyirmóti család voltak.

1348-ban a káptalan elcserélte ezt a birtokát Kápoli Bán Miklós özvegyével és kiskorú fiával más birtokért, majd néhány évszázadon át váltották egymást a tulajdonosai, mígnem 1594-ben a törökök elpusztították. Hat évvel később azonban ismét betelepült, de lakosai a törökök gyakori sanyargatásai elől végül mégis elmenekülni voltak kénytelenek. A visszatelepült lakosok csak a Rákóczi-szabadságharcig élhettek nyugalomban, mert Sigbert Heister császári vezér a községet megrohanta és feldúlta. Ugyanekkor pusztult el Sebes falu is, melynek a Sebesi puszta őrzi emlékét. Ennek és Gyirmótnak határából alakult ki a mai község, ahova a Heister-féle dúlás után németeket telepítettek, akik azonban idővel megmagyarosodtak.

A mai településkép meghatározóan a XVIII. században alakult ki, ezt követően a XIX. század elején Koroncó irányában egy teleppel bővült a falu.

Önálló település-rangját egészen 1970-ig őrizte, amikor is Győr városhoz csatolták. Mára csaknem összeépült Ménfőcsanakkal, emellett az egyik legszebb, legvonzóbb városrészévé vált Győrnek.

A városrész felfedezését, Roxy, a világjáró kutyussal Gyirmót délkeleti csücskében, a természethez közeli, mégis tömegesebb lakhatási igényeket kielégítő szegletében kezdtük. Néhány éve modern társasházak és hozzájuk tartozó szolgáltató egységek nőttek ki itt a földből. Pár száz métert nyugatra haladva, a szintén fiatalabb, de vidékiesebb hangulatot árasztó családi házakat vehetjük szemügyre. Ezen a részen a lakóövezet már majdnem eléri a nemrég felújított és kiszélesített 83-as főút aszfaltcsíkját.

Következhetett a megszokott sétaterület meglátogatása. Igaz, hogy most nem gyalogosan közelítettük meg az általunk annyira kedvelt terepet, de mentségünkre szolgáljon, hogy a hőmérő higanyszála meglehetősen magasra kúszott, emellett pedig ekkor még mindig csak a városrész határán jártunk.

A gabonatáblák és színes virágokkal borított rét mellett elhaladva hamarosan a hatalmas fák árnyékát élvezhettük, így a kilátásra is jobban tudtunk koncentrálni. A távolban feltűntek azok a dombok, melyek első látásra ősi temetkezési helynek is tűnhetnek, a valóság azonban jóval hétköznapibb velük kapcsolatban: az útépítések során kitermelt, felesleges földtömegek elhelyezésére szolgálnak.

A térség egyébként a földmunkákhoz kapcsolódó régészeti kutatásokról is ismert. Az elkerülő szakasz és a bevásárlóközpont építésekor egyedülálló, kiterjedt kelta falu maradványait (kutakat, élelmiszertárolókat, kovácsműhelyeket) tárták fel, amelyeket a munkák befejeztével visszatemetettek.

Elhaladva a „földsáncok” mellett, máris az Achilles Park bejáratánál találtuk magunkat. Gyerekkoromban sokat hallottam az egykori bányatóból kialakított fürdőhelyről, de révfalusi gyerek lévén sosem jutottam el ide. (Akkoriban egyébként is a Mosoni-Duna és annak holtága teljes mértékben kielégítette ilyen irányú igényeinket.)

Az utóbbi néhány évben – immár ménfőcsanaki lakosként – számos alkalommal volt szerencsém, nemcsak a tó vizét kipróbálni, hanem a jól kiépített környezetet, illetve a széles körű szolgáltatások nyújtotta előnyöket is élvezni.

Kicsit közelebb tekerve a lakott területhez, hosszú-hosszú percekig időztünk a Holt-Marcal partján, illetve az egyik stégről is gyönyörködtünk a panorámában. Itt bármelyik irányba tekint az ember, kizárólag csodát és nyugalmat talál.

Magunk mögött hagytuk a csodát, de csak azért, hogy néhány száz méterrel arrébb visszatérjünk hozzá. Közeledve a városrész lakott részéhez, lekanyarodtunk az igazi horgászparadicsom felé. Itt fut, közvetlenül a part mentén a Holt-Rába tanösvény, amely számomra a legváltozatosabb természeti környezetet, az ártéri erdőt mutatja be.

Most nem az ösvényen haladtunk tovább, hanem a kis hidat, utána pedig a lápos rész felett átvezető fapallókat vettük célba, hogy végül a madármegfigyelő toronynál lyukadjunk ki. Nem messze tőle látványos, de sajnos kiszáradt fa töri meg a hatalmas réten elnyúló horizontot.

Kicsit nehezen, de visszaindultunk a városrész központja felé, azaz rákanyarodtunk a Szent László útra, ami tulajdonképpen Gyirmót gerincét alkotja. Jobbra pillantva, néhány szórványosan álló porta megszakításával még mindig a természet uralja a tájat, viszont, ha balra tekintünk, akkor csendes, családi házakkal övezett utcákba kukkanthatunk be. Na és egyszer csak feltűnik az itt nem túl gyakori vendéglátóhelyek egyike, a Borostyán Presszó.

Jó párszor volt már szerencsém a Zúgó parkban, néhány éve létesített futópálya ruganyos felületéhez, most azonban a melegre és a más jellegű elfoglaltságunkra tekintettel csak néhány képet készítettem. Vetettünk néhány pillantást a mellette kialakított játszóteret önfeledten használó gyerekekre, majd átsétáltunk a Malomsziget területére. Persze közben a fakorlátos hídról nyíló látvány megint bámészkodásra késztetett.

Néhány pillanatra visszafordítottuk az idő kerekét: először némán fejet hajtottunk az 1899-ben emelt kereszt előtt, majd minden oldalról szemügyre vettük a kézi fecskendős tűzoltó kocsit. Utóbbi látványosságot bizonyára nem véletlenül a Szertár köz sarkán helyezték el.

A jóval fiatalabb Művelődési Ház épületét már a Szent László úton továbbgurulva, az ellenkező oldalon fedeztük fel.

Rövid megálló keretében vetettünk néhány pillantást a több mint 250 éves múltra visszatekintő Szent László király templomra, majd átgurultunk Gyirmót központi részéhez. Itt a Szent László út kettéválik, egy darabig párhuzamosan fut, tulajdonképpen egy szigetet létrehozva. Érdemes az árnyat adó fák alatt megállni, kicsit megpihenni, közben pedig közelebbről szemügyre venni a Gyirmót fennállásának 850. évfordulójára emelt emlékművet és a millenniumi emlékkeresztet, amely a nemzeti összetartozást szimbolizálja. Közöttük magasra törő rúdon hirdeti ugyanezt a nemzeti színű lobogó.

Eljutva a városrész határáig, visszafordultunk, majd az utca másik oldalán, az egyik ház előtt feltűnt egy színes, virágcsokrokkal, gyümölcsökkel és egyéb finomságokkal telepakolt pult. Gyalogtúráink során sokszor találkoztam már hasonló, becsületkasszás termelői portékakínáló megoldással, de bevallom, Győr egyik városrészében ez meglepetésként ért. Mindenesetre a bizalom jólesett.

Attól pedig széles mosoly ült ki az arcomra, amikor egy szurikáta családot fedeztem fel egy családi ház vendégváró díszítéseként, miközben a városrész déli határához közelítettünk.

A Vaskapu utcán haladva egyszer csak elfogynak a házak, a szántóföld előterében kereszt áll, ha viszont távolabbra tekintünk, felfedezhetjük a Gyirmót FC Győr sportlétesítményének sziluettjét.

Ismét nyeregbe, illetve utánfutóba pattanva gyorsan megközelítettük a stadiont és kiszolgáló létesítményeit. Néhány méteres távolságból persze sokkal monumentálisabbnak tűnik az aréna, mint a szántóföld széléről, ezért némi időbe telt, mire megtaláltam a megfelelő perspektívát a legjobb kép elkészítéséhez.

Na de nehogy csak az épületről essen szó, mindenképpen meg kell említenem, hogy a Gyirmót FC Győr csapata egy év után fel-, azaz visszajutott az NBII-be, mely teljesítményhez ezúton is gratulálok.

Aki kilátogat egy labdarúgó mérkőzésre, vagy csak szeretne testet-lelket felüdítő környezetben sétálgatni, esetleg gasztronómiai élményben részesülni, annak jó szívvel ajánlom a stadion mellett létesített két horgásztó körüli sétány bejárását, illetve legalább egy kóstolót a régebbi hagyományokra visszatekintő Aranyhal, és a pár éve nyitott Arundo Étterem konyhájának kínálatából.

Nekünk Roxyval most inkább az otthoni ízekre esett a választásunk, ezért a két tó körüli tiszteletkörrel elbúcsúztunk a városrésztől.

Sajnos Roxy, a világjáró kutyus, Győr Megyei Jogú Város négylábú társadalmi nagykövete utoljára kísért el városrész bemutató túrára, néhány nappal a bejárást követően ugyanis apró teste elfáradt, angyalom átkelt a szivárványhídon.

Kétlábú csapattársai azonban megfogadták, hogy Győr népszerűsítését, jó hírének terjesztését továbbra is a közösen elkezdett lelkesedéssel, büszkén folytatják tovább, így megőrizve a Világjáró emlékét, és igyekeznek mindenki felé közvetíteni azt a mérhetetlen szeretetet és erőt, ami belőle áradt.

Köszönöm, ha ismét velem tartottak, nemsokára folytatása következik!