Május 30-tól június 7-ig 48 diák és 4 pedagógus vett részt iskolánkból egy walesi tanulmányúton. Garami Éva tanárnőt kértem arra, hogy meséljen erről kicsit részletesebben.

– Mivel és merrefelé utaztak?

– Busszal mentünk, komppal keltünk át a Csatornán, így csak az oda- és visszautunk is 2-2 napon át tartott, közben megálltunk több helyen. Jártunk Brüsszelben, visszafelé fél napig barangoltunk (hajókáztunk, sétáltunk) Amszterdamban. A komp Amszterdam és Newcastle között szállított bennünket, a fedélzeten mennyei vacsorát és reggelit, színvonalas esti szórakozási lehetőségeket biztosítottak számunkra. Newcastle az angol-skót határon van, keleten, Wales pedig délnyugaton, így partraszállásunk után keresztirányban végigutaztunk Anglián.

– Mi volt az összképe Walesről, hogyan jellemezné néhány szóval?

– Wales egyszerűen csodálatos! Még akkor is, ha szinte folyton esik az eső. A táj meseszép, a színek szintén, a girbegurba kőkerítések és a mindenhol békésen legelésző birkák, a szépséges hegyek és a tengerpart volt az „alap”, de néhány helyet részletekbe menően is megtekintettünk.

– Mesélne ezekről?

– Chester városával kezdtük (ez még nem Wales, de már a közelében található), sokan végigsétáltak – esőben – a négy kilométer hosszú régi várfalon, bementünk a középkori emlékeket őrző székesegyházba és annak kertjébe, ahol nyugodtan megpihenhettek a pázsit közepére ülve az emberek. Liverpool (szintén nem Wales) volt a másnapi program, természetesen foci és Beatles, de hatalmas séták is a városban, a Mersey folyó torkolatánál, jachtok és sirályok között.

Egy napot szántunk a Snowdon meghódítására, szintén szakadó esőben, de sajnos, a 110 km/h-s szél miatt csak az út háromnegyedéig merészkedett fel a kisvonat. Hiába „csak” alig magasabb a mi Kékestetőnknél, azért hatalmas a különbség – pl. az is, hogy június elején bizony, volt vagy 5-6°C, a hőérzet pedig még kevesebb. Azért láttuk így is a táj: Snowdonia szépségeit, a patakokat, vízeséseket, hegyvonulatokat.

Anglesey szigetén Beaumaris vára mellett sétálgattunk, szintén végtelennek tűnő esőzésben, de ott pár pillanaton belül változik az időjárás, és a tenger, az ég és az épületek színei is. Elszalad a felhő, és ragyog minden, hogy aztán ismét szürkeséggé váljék. Az egyik legszebb emlékem ez a hirtelen, pár percre felragyogó látkép a Menai-szoros partján.

Conwy vára már „komolyabb” erőd volt Beaumarisnál, ugyanakkor ebben a városban, a rakparton találtuk meg Nagy-Britannia legkisebb házikóját. Órákon át barangoltuk be kisebb csoportokban a várost, minden utcájában felfedezve valami látnivalót.

Portmeirion hatalmas élmény volt! Ezen a kis településen egy itáliai falu és birtok elképzelt másolatát építették fel, másfél órán át csatangoltunk úgy, hogy tényleg csak a hőmérsékletből lehetett tudni: valószínűleg nem Olaszországban vagyunk. A növények, az épületek mind azt a tájat adták vissza, nagyon hitelesen.

Megnéztük Llandudno-t, a kisvárost, ahová idegenvezetőnk szerint „minden britnek egyszer legalább el kell mennie nyaralni, kötelező program”. Hát nem volt éppen nyaralóidő ott sem, de csodaszép a parton végig kiépült szállodasor és a sziklák látványa.

A kihívást egy palabánya és az ott berendezett zipline túra jelentette, de mindenki épségben, bátorságában megerősödve jutott ki a bányabarlangból. Közben ott is, de a fenti települések némelyikén szintén találkoztunk magyarokkal: ki csoporttal, ki családdal barangolt Wales tájain.

– Hol tudtak pihenni egy-egy fárasztó nap után?

A szállásunk Bryntegben volt, kitűnően felszerelt mobilházakban, vadregényes környezetben, középkori sziklakapu-bejárattal, tóval, parkosított területtel – és sok idős szomszéddal, akiknek megpróbáltuk megmutatni, hogy a magyar fiatalok nagyon kedvesek, udvariasak. Örömmel jelentem: sikerült!

A 9 nap gyorsan elrepült, az élményeink viszont velünk jöttek, valamint egy kis walesi sárkány is beköltözött az iskolai könyvtárba, egyenesen a Snowdon lábától, védelmező kabalaállatként.

– Lesz még ilyen utazásra lehetőség a közeljövőben? A fotókat nézegetve bevallom, én is szívesen elmennék oda.

– Igen, terveink szerint lesz, minden második évben váltaná egymást Wales, illetve Skócia. Olyan utazások ezek, amelyeket kár volna kihagyni, és nagyon hálás vagyok azért, hogy én is a részese lehettem.

Készítette: Preklet Noel

Győri SZC Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Technikum és Kollégium 9. B

Támogató tanár: Garami Éva

Az írás a Diákújságíró program keretében készült.