Korábban Nádorváros nyugati részét mutattam be, ez alkalommal a keleti oldalt veszem górcső alá, így bezárul a meglehetősen nagy és színes kör.

Az egészségügyi intézmények, közösségi terek és kereskedelmi egységek nagyobb száma miatt talán több ember fordul itt meg nap mint nap, a város egyik legnagyobb bevásárlóközpontja pedig még koncentráltabban vonzza az idelátogatókat. Ezzel együtt a bemutatandó épületek, érdekességek száma is jelentős, fogjunk hát neki a számbavételüknek.

Sétámba a vasúttól indulva vágtam bele, hiszen már a Bartók Béla út északi része is több említésre méltó látnivalóval szolgál. Kezdve mindjárt a Baross híd mellett álló szecessziós jellegű épületekkel, melyek ma különböző hivataloknak adnak helyet.

A szemközti oldalon két, bizonyára a legtöbb győri által ismert létesítmény uralja a teret. Közülük a Kis-Duna Áruház jó pár évtizede kereskedelmi funkciót lát el, az igazi érdekessége azonban az, hogy a város egyetlen Makovecz Imre által tervezett épülete, mégha a kivitelező vállalat az eredeti tervtől eltérően, egyszerűsítve építette is meg.

Egy sarokkal arrébb, a Kristály Éttermet és élelmiszerboltot magába foglaló egység a hatvanas évek elején készült blokkos lakásépítésekhez kapcsolt szolgáltató épületek legnagyobbika, amely 1966 végére készült el. Ki ne tért volna már be az étterembe akár egy menü elfogyasztása miatt, akár valamilyen rendezvény résztvevőjeként?

Kis kitérő erejéig visszatértem a Baross út lejtős szakaszához, mert egyrészt a Leier City Centerrel szemben álló, egykori nagypolgári villa épületének látványa is vonzó, másrészt a Gárdonyi Géza Általános Iskolát, mint Nádorváros egyik legismertebb tanintézményét mindenképpen meg kell említeni. Az 1927-ben, polgári fiúiskola számára elkészült historizáló épület az elmúlt évtizedek során a belső átalakítások ellenére is megőrizte az eredeti szépségét és értékét: a tantermek hatalmas ajtajait, a folyosó beépített üvegszekrényeit a bennük lévő tárgyi emlékekkel együtt. Emellett a hatvanas évek végén – a Bartók Béla út nagyléptékű átépítéséhez kapcsolódóan – kiegészült egy tíz tantermes létesítménnyel.

A hatvanas évek elején Győr egyik legnagyobb fejlesztési projektje a Bartók Béla út mentén valósult meg: kilencszáz lakás épült két év alatt, a kapcsolódó kiszolgáló épületekkel és infrastruktúrával együtt. A lakóházak előregyártott nagyblokkos elemekből, korlátozott típustervválaszték alapján készültek, egy azonban egyedi tervezésű, ezért külön is kiemelendő közülük.

Vetettem hát egy pillantást déli irányba, azonban a látványt – cseppet sem elítélendő módon – hatalmasra nőtt platánfák korlátozzák. Ettől függetlenül azért az egyhangúságot néhány jóval idősebb épület is megbontja változatos homlokzati elemeivel és megoldásaival.

Hasonlóan színesítik a környezetet a kertvárosi hangulatot árasztó keresztutcák családi házai és modernebb társasházai, melyek többek között vendéglátóegységeknek és vállalkozásoknak is helyet adnak.

A körforgalomhoz közelítve fedeztem fel az utca névadójának emlékművét, kicsit távolabbra tekintve pedig azokat a pavilonokat, amelyeket annak idején boltként és fodrászatként voltak hivatottak kiszolgálni a lélekszám növekedésével bővülő igényeket.

Az Álmos utcára fordulva még egy kicsit visszaugrottam az időben, ugyanis a Malom liget beépítését a II. világháború után kezdték meg. A terület a nevét az egykor itt álló, de a háborúban, a német visszavonulók által felgyújtott Back-malomról kapta. Az ötvenes évek elején a még erősen hiányos vagy sérült közművek korában a hely azért volt alkalmas az építkezésre, mivel az egykori malom artézi kútja ivóvizet tudott szolgáltatni.

Az ötvenes évek elejétől vált elvárt gyakorlattá a típustervek (típusalaprajzok) alkalmazása, ezzel együtt a szocreál formálás, a díszítések tekintetében viszont a tervezők “szabad kezet” kaptak. A jó megfigyelő számára ma is tetten érhető a dekorációk változatossága.

Emellett a méretes lakótömbök közötti övezetben a gyerekek és a sportolásra vágyók is megtalálják a számításukat, ugyanis játszótér és sportpálya is igyekszik kielégíteni az igényeket.

Egy perc erejéig, még a Malom ligetnél maradva átsétáltam a Tihanyi Árpád útra, hogy szemügyre vehessem a kellemes hangulatot árasztó Rob Roy Pubot, majd az egykori, kilencvenes évek elején megszűnt Richards Finomposztógyár fő telephelyének udvarára pillantottam be.

Győr egyik ikonikus szórakozóhelyét azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni. A Torony már évtizedek óta biztosít helyet a zenés, táncos kikapcsolódásra vágyóknak, az utóbbi időben a latin hangulatra helyezve a hangsúlyt.

Visszasétálva az árnyat adó fák alatt a liget nyugati határáig, azonnal megpillantottam a Nádor Étterem hatalmas teraszát, illetve mögötte az épületét. A vendéglőt 1957-ben adták át, mely abban az időben a város legmodernebb vendéglátóhelyének számított. Ma már nem hat újdonságként, a látogatottságára azonban ez nincs hatással, kedvelt hely a győriek körében.

Az első tömb bejárásának zárásaként visszaindultam észak felé, a Corvin utcán, hogy az étterem egyik épülete mögé bekukkantva fedezzem fel Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza, mögötte pedig a Bartók Óvoda épületét.

Kicsit feljebb, az Attila utca sarkán álló jellegzetes tornyos épület egykor szintén vendéglátóhelyként működött, ma már azonban csak a formája miatt vonzza a tekintetet.

Az Attila utca másik sarkán álló Bergmann Cukrászda a mai napig üzemel, olyannyira, hogy rendszeresen és előszeretettel látogatják a városban élők és az idelátogatók is. A tulajdonosok az 1939-es nyitása óta törekednek a minőség megtartására, úgy, hogy a Bergmann család régi receptjeinek megőrzése mellett új ízekkel is igyekeznek gazdagítani a kínálatot.

Visszatérve az eredeti irányba két újabb hivatali épület tűnt fel, először, még a Corvin utcában a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. négyszintes irodaháza, majd az Eszperantó utcában, a NAV leginkább villára hasonlító épülete.

Az első kör végén a Szintézis Zrt. székháza tette fel a pontot az i-re. Ha informatika, akkor valószínűleg sokunknak a cég neve jut eszébe először ebben a vonatkozásban.

Következett Nádorváros legkeletibb csücske, leginkább kereskedelmi, szolgáltató, illetve hivatali épületek feltérképezésével. Elsőként a Piktor Festékbolt keresztezte utamat, ahol már rég nem csak az ingatlanok belső tereinek csinosításához kaphatunk alapanyagot és szerszámokat, hanem éhségérzetünket is enyhíthetjük bisztrójában.

A manapság kormányhivatali egységként működő épület egykor az építőipar Győrben legjelentősebb vállalatának, a GYÁÉV központjának adott otthont, jelenleg azonban az egészségbiztosítással kapcsolatos ügyeinket tudjuk itt intézni.

Szervesen kapcsolódik az irodaházban folyó tevékenység jellegéhez a néhány száz méterre lévő Gyógyszertári Központ, melynek hátat fordítva ismét szemügyre vehettem az egykori Richards Finomposztógyár telephelyének többnyire használaton kívüli üzemcsarnokait.

Ezután kicsit esztétikusabb dolgokra váltva először elsétáltam a több mint három évtizede alapított, nagy múltú virágbolt előtt, hogy aztán a belső udvaron átvágva érjek vissza a Mészáros Lőrinc utcára.

A kanyarban elfordultam az Alcufer Kft. telephelye előtt, szemügyre vettem a Széchenyi Egyetem külső kollégiumát, majd a körforgalmat elhagyva megérkeztem Győr egyik legpatinásabb vállalatának központjához. A Graboplast Zrt. (korábban Grab-gyár) immáron százhúsz éve foglalkozik padló- és parkettagyártással, kiváló termékei pedig a világ több mint száz országába eljutnak.

Nem egészen húsz év „lemaradással” kezdte meg működését a szomszédban a Győrlakk Zrt., Győri Lakkgyár Reichhold és Boecking néven. Folyamatos átszervezéseket és fejlesztéseket követően ma is a Körkemence utcában folyik a gyártás.

Ennyi termelő és szolgáltató vállalkozás számbavétele után valódi felüdülést jelentett a Fehérvári út egyik sarkán álló Éva Presszó látványa. A hely messzemenőkig kapcsolódik a kisvárosias környezethez, és a mai napig idézi a hatvanas-hetvenes évek klasszikus eszpresszóinak hangulatát.

Miután ráfordultam a Szabolcska utcára, hamarosan a Szabóky Adolf Szakiskolához érkeztem. Az intézmény tanulói sajátos nevelési igényű gyerekek, akik sokféle szakképesítést szerezhetnek meg itt két, illetve négy év alatt.

A Török István utca négyemeletes panelházai ugyanúgy kiszínesedtek, mint az őket körülvevő változatos növényzet, meg is álltam néhány percre bámészkodni az árnyat adó fák és virágos bokrok mellett.

A látvány nyugtató hatását élvezve indultam tovább a családi házas övezeten keresztül, majd a Szabolcska utcára visszatérve vettem szemügyre a Tánc- és Képzőművészeti Általános Iskola és Szakgimnázium épületét. Az elmúlt évtizedekben számos tehetség került ki a falai közül, akik azóta országos, vagy akár világszintű elismertségre tettek szert.

A Mester utca és környéke az ötvenes–hatvanas évek nádorvárosi kísérletező lakásépítésének kitüntetett terepe, így érdeklődéssel indultam el az 1958 körül felépült öt épületegység irányába.

Az utca délnyugati végén, Győr első középmagas házaként, 1960-ra épült fel az a kísérleti szerkezetekből álló hétemeletes lakóház, amely egy földszintes üzletpavilonnal kapcsolódik a mellette álló épülethez, és kiemelkedő magasságával a városrész vertikális hangsúlyaként jelenik meg.

A Szigethy Attila és a Bartók Béla út találkozásánál épült fel Dél-Nádorváros és az Ady Endre lakótelep központja. Az épületegyüttes eredeti beruházási programjában művelődési ház, mozi, üzletek, irodák és a pártház szerepelt. Az 1975-ben kiírt tervpályázat alapján az északi részen vásárcsarnok, míg a déli részen többfunkciós középület létesülhetett.

A vásárcsarnok megkerülése után körbepillantottam a központi téren, majd felkapaszkodtam a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér teraszára, hogy vessek egy pillantást a zöld területre és a Szigethy Attila út déli oldalán álló tízemeletesekre.

Győr a XX. század első évtizedeiben dinamikusan fejlődött déli irányba. Nádorváros lakosai számára egyre több középület, közöttük különböző felekezetű templomok is épültek.

A következő, egyben utolsó kis köröm első állomása ennek megfelelően a városrész „főutcáján”, a Baross úton található evangélikus templom volt.

A fakupolával fedett téglaépület a magyar népies szecesszió kiemelkedő alkotása, a belső tér legértékesebb részlete pedig a Borsos Miklós által készített vörös márvány keresztelőkút.

Innen továbbhaladva ismét két – egyébként szomszédos – hivatali épület következett, a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság, illetve a Kormányhivatal főként nyugdíjhoz kapcsolódó ügyekkel foglalkozó egysége. Előbbihez csak az ebédem elfogyasztása kapcsán volt szerencsém majdnem három évtizede, utóbbihoz, az egykori Nyugdíjbiztosítási Igazgatósághoz viszont közel nyolc évig tartó munkaviszonyom miatt.

Maradva a Szent Imre úton, az azonos nevű egyházi épületegyüttes előtt álltam meg rövid pihenőre. A templom és a plébánia együttes építészeti kialakítása miatt – szakítva az első világháború hagyományaival – a két világháború közötti modern építészeti irányt képviselő templomok közé sorolható.

A második világháború után az ötvenes évek közepén kezdődtek jelentős középület-beruházások Győrben, ennek pedig egyik ékes példája az 1952-ben átadott honvédkórház. Akkoriban 255 ággyal, a kor igényeinek megfelelő terekkel és felszereléssel rendelkezett, így jelentős javulást hozott a város és környékének betegellátásában. Az épület jelenleg csak a Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház egy szeletét jelenti, talán legismertebb egysége a Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály. Egykor én is néhány napos látogatást tettem falai között.

A rövid kitérőt követően óvatosan bevetettem magam az Erzsébet liget hatalmas fái közé, közben nagyon vigyázva arra, hogy a KRESZ-parkot éppen használó gépjárművezetők tevékenységét ne nagyon akadályozzam. Figyelmemért előzékenységet kaptam ajándékba, így még egy teljes mértékben szabályosan közlekedő kamiont is lencsevégre tudtam kapni.

Számos úttesten átvágva végre közelebbről szemügyre vehettem a több évtizede működő, de néhány éve megújult Erzsébet Liget Éttermet is.

Ebédidő már jócskán elmúlt, ezért továbbálltam, hogy az egykori szovjet laktanya területét járjam körbe. Érdekes módon a korábbi épületek közül több is hasznosításra került, ez alól talán a legmérvadóbb kivétel a Győr Plaza, a Magyarországon harmadikként, vidéken elsőként felépült bevásárló és szórakoztató központ. A több mint ötven üzletet befogadó létesítményben tíztermes mozi és tucatnyi étterem áll a kikapcsolódni vágyók rendelkezésére.

Kilépve az üzletközpont északi bejáratán vetettem egy pillantást a kórház egyik legméretesebb (déli) szárnyára, majd az egészségügyi szektornál maradva átsétáltam a terület délnyugati határához. Itt létesült ugyanis két éve Győr új mentőállomása, amely nemcsak zökkenőmentes vonulási feltételeket, hanem teljes pihenési, rekreációs lehetőségeket biztosít a szolgálat munkatársai számára.

Azt gondolom, hogy figyelembe véve az eddigi városrész bemutatókat, most vágtam a legnagyobb fába a fejszémet. Az a rengeteg érdekesség, történet, történelmi jelentőségű épület, vagy akár egész tömb, ami Nádorvárost jellemzi, más város tekintetében az egész településre elegendő lenne. Pedig igyekeztem a rövid (de azért tartalmas) bemutatásra, ráadásul két fejezet terjedelemben.

Izgalmas napokon vagyok túl, rengeteg információt tudtam meg a városrészről, ami még jobban arra ösztönöz, hogy a következő bemutató „alanyát” minél előbb kiválasszam és feltérképezzem.

Köszönöm, ha ismét velem tartottak, nemsokára folytatása következik!