A Győr és Colmar közötti partnervárosi kapcsolatnak köszönhetően tölthetett egy hónapot Franciaországban egy győri fiatal, aki a város különleges Játékmúzeumában szerzett munkatapasztalatot. Lung Lilla, a Kazinczy Ferenc Gimnázium diákja – szeptembertől már egyetemista – szerint, Colmar nemcsak színes, gazdagon díszített házaival és mesébe illő történelmi belvárosával nyűgözte le, hanem azzal is, hogy számos hasonlóságot fedezett fel az elzászi város és Győr között. Az interjúban a rendhagyó múzeumi kiállítások mellett a pezsgő kulturális életről, a francia és német hagyományokat ötvöző helyi gasztronómiáról, valamint strasbourgi kirándulásáról is mesélt – és arról, miért térne vissza szívesen Colmarba.

A partnervárosi kapcsolatnak köszönhetően jutottál el Colmarba. Mi az, ami először eszedbe jut, ha azt mondom, hogy Colmar, akkor…

Nagyon szép! Egyébként nagyon sok hasonlóság van Győr és Colmar között, mind felépítés szempontjából, mind pedig mentalitásban. Ez is egy kisebb város, ahol van egy kicsi, történelmi belvárosi rész, kívül pedig újabb épületek és lakóházak találhatók. Nagyon szép örökséggel rendelkezik. Nagyon sok a kulturális esemény is, ami mindenképpen jó a fiataloknak és az időseknek egyaránt.

Honnan hallottál először erről a lehetőségről, az utazásról és a munkalehetőségről?

A középiskolai francia tanárom ajánlotta ezt a lehetőséget. A nővérem néhány évvel ezelőtt már részt vett ebben a programban, szintén neki köszönhetően, és ő vázolta fel nekem először a lehetőséget.

Hogyan találtál rá a munkára, vagy hogyan talált meg téged a munka?

A Musée du Jouet-ban, vagyis a Játékmúzeumban dolgoztam. A múzeumot bevallom, nem én választottam: a folyamat több szervezőn keresztül zajlott. Beküldtem egy motivációs levelet, illetve egy önéletrajzot franciául egy szervezőnek, ő pedig továbbította ezeket a múzeumok vezetőinek. Megfigyelni és beilleszkedni ebbe a közegbe különleges élmény volt.

Milyen szinten beszéled a francia nyelvet?

Szerintem elég jó a francia tudásom, mert többen is megdicsérték, a kollégák és a látogatók is. Franciából emelt szinten érettségiztem a Kazinczyban tavaly az év végén, szóval a kommunikációs szint mindenképpen megvan. Viszont úgy gondolom, hogy nem kell mérhetetlenül jól tudni franciául. Nyilván értékelik, de szerintem még ennél is jobban értékelik a próbálkozást. Ha látják, hogy próbálkozol a kiejtéssel, vagy tudsz olyan szavakat, amelyek igazán franciásak, az már pluszpont. A múzeumban azt is értékelték, hogy tudok angolul beszélni, mert ez egy nemzetközi múzeum: sokféle turista, kis és nagy családok, idősek, nem csak franciák látogatják.

Mi volt a legkülönlegesebb ebben a múzeumban? Azt olvastam, hogy nagyon egyedi?

A múzeum székhelye a belváros egyik régi utcájában található. A múzeumban egy falat annak szenteltek, hogy bemutassák az épület történetét: volt már mozi, színház és kocsma is az épületben. Nagyon érdekes. Magában a múzeumban is nagyon érdekes kiállítások voltak. Mivel játékmúzeum, mindenkinek nyilván az jut eszébe, hogy valószínűleg gyerekeknek készült, de ez egyáltalán nincs így. Nagyon sok, felnőtteknek és időseknek is szóló, minden korosztály számára érdekes kiállítás volt. A múzeum jelenleg három szintből áll: van egy földszint, egy első és egy második emelet. A földszinten található az előbb említett fal a múzeum történetéről, illetve autós kiállítások: kis Matchboxok, nagy autómodellek, playmobilok, videojáték-modellek, valamint társasjátékok, amelyekkel játszani is lehet. Az első emeleten vannak a babák: viktoriánus kori antik babák, akciófigurák, és a Barbie babáknak is külön falat szenteltek. Az első emeleten látható az ideiglenes kiállítás is, amely arról szólt, hogy milyen játékok élhetnek meg még kétezer évet a jövőben. „4026” volt a kiállítás címe. A második emeleten működő vonatmodellek találhatók, amelyek szenzoros érzékelő segítségével elindulnak és körbe-körbe járnak.

Colmar Franciaország egyik legmesésebb és legfotogénebb városa. Egy fiatal utazó szemszögéből rengeteg izgalmas rétege van, túl a klasszikus útikönyveken. Mi volt számodra a legizgalmasabb Colmarban? Mi az, ami leginkább megérintett, és amit szívesen elmesélsz a családodnak, illetve most az olvasóknak is?

Nagyon sok kulturális esemény volt, de a kultúra alatt nem csak a magas kultúrát értem, például a múzeumokat. Meglátogattam a Musée Unterlindent is, amely az egyik legnagyobb és legtekintélyesebb múzeum. Nagyon sok olyan kulturális esemény is volt, amely inkább a fiatalokat szólítja meg. Elmentünk például egy videoklip-fesztiválra. Zenészek videoklipeket küldhettek be egy pályázatra, a legjobb tízet levetítették, és ki lehetett választani, melyik tetszett a legjobban a közönségnek. Teljesen ingyenesen megtekinthető volt, és tényleg közelebb hozta az embereket egymáshoz.

Mennyire találkozott az Instagram-kép a valóságos élményeddel? Valóban úgy nézett ki a város, mint a fotókon, vagy volt benne egy kis túlzás, esetleg komoly eltérés?

Tényleg olyan volt. Az épületek ugyanúgy vannak dekorálva, a színek is nagyon élénkek a belvárosban. Nekem egyáltalán nem volt illúzióromboló élmény, amikor ott sétáltam.

Mennyire érezted fiatalosnak, pörgősnek a várost? 

Eléggé, egyébként eléggé. Sajnos nem volt rá elég időm, de a belvárosban nagyon sok olyan étterem van, amely inkább a fiatalokat célozza. Volt például egy étterem, ahová elmentem; egy kolléga ajánlotta. Burritókat és tálakat lehetett kérni, kicsit franciás, ázsiai ízesítésben. Nagyon finom volt, és az étteremnek is fiatalosabb hangulata volt.

Ha már a gasztronómiát említetted: Elzász a francia és a német kultúra keveréke, ami az ételeken is meglátszik. Kóstoltál helyi finomságokat vagy helyi borokat, amelyeket ajánlanál, hogy ne maradjanak ki?

Igen, az elzászi konyhát. Nagyon sok hasonlóság van a magyar és az elzászi konyha között. Megkóstoltam például a híres tarte flambée-t, amely kicsit olyan, mintha a kenyérlángost és a pizzát vegyítenénk. Nagyon finom volt, és tényleg megvolt benne a kicsit magyaros ízvilág is: tejföl, szalonna, hagyma és a többi. Illetve elmentünk a Le Petit Ballon nevű hegyekbe is Colmar mellett. Ott volt egy fogadó, ahová elvittek minket, és igazi, nemcsak házi, hanem hagyományos elzászi ételeket kóstoltam. egy rakott krumplihoz hasonló fogást kértem főételnek. Desszertként pedig egy málnalekvárral felöntött kecskesajtos deszertert, amelyet alkohol hozzáadásával tálaltak. Nagyon különleges élmény volt.

Hogyan közlekedtél a városban? Sok minden könnyen elérhető. Bicikli, roller vagy gyaloglás volt a kényelmes?

Én személy szerint gyalog jártam mindenhová, főleg munkába. Tizenöt-húsz perc volt a szállástól a munkahelyem. Ha valakit ez elrettentene, több lehetőség is van: vannak buszjáratok, amelyekre lehet jegyet venni, illetve biciklibérlésre is van lehetőség. Szóval annak, aki egy hónapra megy, nem kell megijednie attól, hogy csak gyalog lehet eljutni mindenhova. Amikor késő esti események voltak – például a videoklip-fesztivál vagy egy nyárzáró buli, ahová elmentünk –, ingyenes kisbuszok is jártak, amelyek a belvárosba vittek, illetve onnan kifelé szállították az embereket.

Colmar jó kiindulási helyszín lehet, hiszen Strasbourg is közel van, és Svájcs sincs messze. Volt lehetőséged kirándulni a környéken?

Strasbourgba utaztam azzal az olasz lánnyal, aki szintén részt vett ebben a programban, és nagyon különleges élmény volt. Nagyon szép a város. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Budapestet, Bécset és Colmart összekeverték volna. Megvolt benne az új város élménye, de mégis volt valami ismerős. Tényleg nagyon érdemes kihasználni ezeket a lehetőségeket, mert Colmartól sok hely nincs messze, egy vonatútra van az egész. Csak ajánlani tudom: ha már ott vagy Colmarban, és van egy szabad napod, érdemes többször is utazgatni.

Mi volt a legfurcsább vagy legviccesebb szokásuk a helyieknek? Olyasmi, ami a franciáknak talán túl német, a németeknek túl francia, vagy neked volt különleges – akár a viselkedésben, az ételekben vagy más szokásokban?

Volt egy elzászi kollégám, akivel a hónapban együtt dolgoztam, és ő például nagyon szereti a kultúráját. Érdekes volt megfigyelni, hogy neki már egy kicsit németesebb a kiejtése a tanult franciához vagy a „francia-franciás” kiejtéshez képest. Érdekes volt hallgatni ezt az eltérő dialektust a többi kollégáméhoz képest.

Elmondhatjuk, hogy ez volt az első, de nem az utolsó utad Colmarba?

Mindenképpen szeretnék visszamenni és ajánlani is. Úgy érzem, hogy van még több minden, amit nem néztem meg, akár a belvároson belül, akár a városon kívül. Vannak más programok is, amelyeket nem augusztusban, hanem júliusban, júniusban vagy az év más részeiben tartanak meg.

És most hová tovább?

Elsősorban az egyetemre. Az ELTE szociológia szakán tanulok tovább és onnan remélem, hogy még tudok utazgatni. A nővéremmel terveztünk néhány kiruccanást is arra az időre, ha már Franciaországban vagyok, de sajnos ezeket nem sikerült megvalósítani, nem tudtuk összehozni, ezt szeretnénk bepótolni.