Bemutatkozik Győr a győrieknek: 2. rész – Szabadhegy és Kismegyer

Roxy, a világjáró kutyus, a Győri Állatmenhely egykori lakója és kétlábú csapattársai az elmúlt években bejárták Magyarország valamennyi tájegységét, kerékpáron számos európai országba is eljutottak, eközben pedig becses küldetésként vállalták szülővárosuk népszerűsítését. Ők Győr társadalmi nagykövetei.

Szórádi József, a csapat motorja most Győrt mutatja be a győrieknek és természetesen nem csak a győrieknek.

Az aktuális túrám során olyan városrészt választottam, amely minden szempontból kontrasztot állít a rengeteg történelmi emléket magába foglaló Káptalandombbal szemben. Kevesebb látványos, régi épület, nagyobb és több élettér, nyüzsgő hétköznapok, egykori patinás vállalatok irodaházai, telephelyei, összességében sokkal vegyesebb kép. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy kevésbé lenne érdekes, mint a történelmi belváros, hiszen itt a múlt és a jelen szerves egységet alkot.

Szabadhegy már a XII-XIII. századtól lakott hely. Pontosan nem tudni, mikortól Győr része, de a majorságokból és szőlős birtokokból álló területet 1786-ban már a város részeként említik. Jóval később, a XX. század elejétől kezdődött a mai családi házas jellegűvé alakulás, és ezzel együtt a szőlőskertek megszűnése.

Területe az egykori Szabadhegy, a József Attila lakótelep és Kismegyer valamikori térségére terjed ki. Északi határa az Adyvárostól elválasztó vasútvonal, nyugaton Marcalváros, délen a városhatár, keleten pedig a 81-es főút határolja.

Felfedező túrámat – melyre Roxy, a világjáró kutyus is elkísért – a Győrt kettészelő vasútvonal átjárójánál, a Jereváni úton kezdtem, de azt nem gondoltam volna, hogy néhány méter megtétele után máris az amerikai kontinensen érezhetem magam. Elhagyva (a) Havannát, hamarosan körülölelt bennünket a természet, a 2-es és 3-as tó csendes nyugalmába még a panelházak látványa sem zavart be.

Következett a „régi” Fehérvári út környéke, az egykori ipari övezet, ahol nagy múltú, de ma már kisebb jelentőségű vagy megszűnt vállalatok központjai és telephelyei helyezkednek el. Annak idején jelentős számú munkavállalót foglalkoztatott például itt a GYÁÉV, egykori irodaépülete melletti házgyárában pedig gőzerővel gyártották, az akár a József Attila lakótelep lakóházaihoz felhasznált panel elemeket.

Az út másik oldalán az ÉPFU irodaépülete található, illetve a legendás tekepálya, melynek jelenlegi neve – Arizona Club – szintén „Amerikába repít”. Legalábbis gondolatban.

Visszaindulva a lakóépületek irányába, először a József Attila utca családi házai tűntek fel mindkét oldalon, majd a Móra Ferenc tér hatalmas, árnyat adó fáinak takarásából előbukkant a József Attila Művelődési Ház. Innen nem messze található a Rieger Tibor keze munkáját dicsérő, névadót ábrázoló szoborkompozíció.

Átsétáltunk a városrész egyik ütőerének számító, forgalmas utcán, hogy megcsodálhassuk a Szent Anna templom impozáns épületét. Ezután kicsit feljebb kapaszkodva a temető felé, hamar szembetűnt két monumentális, égbe törő építmény, a TV torony és a víztorony.

Következő állomásunknál szintén egy tornyot fedeztünk fel, na és persze a hozzá tartozó épületet, amely a Győr-Szabadhegyi Református Egyházközségnek ad otthont. A legendás Kakas Vendéglőre és a vele szemben álló öreg kistraktorra már a Szent Imre úti körforgalomban bukkantunk rá. Visszaindultunk a városrész északi határa felé, mert a sokat megért vasútállomást mindenképpen látnunk kellett.

A „határokat feszegetve” majdnem elfelejtettem lekanyarodni a Balaton felé vezető főútról, pedig a kismegyeri csata emlékműve mindenképpen érdemes néhány perc szemlélődésre és a csendes tisztelgésre az itt elesett hősök emléke előtt.

Kicsit beljebb, a lakóövezet felé haladva a nemrég épült társasházak látványa fogadott, mögöttük pedig a Magtár több mint 300 éves műemlékvédelmi épülete, melyben néhány éve a kultúra és szórakozás érdekes egyvelege érhető el.

Felfedező túránk befejezéseképpen – jó pár kanyart leírva a kis utcákban – jutottunk el az évtized legjobb magyar épületei közé választott Isteni Irgalmasság templomhoz. A modern stílusú szentély előtt állva teljes mértékben egyetértettem a döntéssel, egyszersmind jó szívvel búcsúztam el a városrésztől.

Győr városrészeit bemutató sorozatom második részében merőben eltérő környezetben barangoltam, mint első alkalommal, de a felkeresett látnivalók legalább annyi élményt nyújtottak, mint a Káptalandomb ódon épületei, utcácskái és apró terei.

Újfent reménykedem benne, hogy az olvasókban is fel tudtam idézni kellemes emlékeket, de mindenesetre sikerült legalább virtuálisan felhívni az otthonunk szépségeire a figyelmet.

Szöveg, fotók: Szórádi József