Időjárás

7 °C

november 07. | Rezső

Deutsch English
Koszorúzott a polgármester
Koszorúzott a polgármester

Október 6-án, vasárnap Pintér Bence polgármester, Győr városának nevében, megkoszorúzta az aradi vértanúk tiszteletére felállított emlékoszlopot a Batthyány téren.

Pintér Bence  úgy fogalmazott: „A mai napon összeér történészi végzettségem polgármesteri kötelességeimmel.

Minden történésznek és minden megválasztott képviselőnek kötelessége, hogy megőrizze azoknak az embereknek és cselekedeteknek az emlékét, amelyek közös múltunk, ezáltal közös jövőnk pilléreit adják. Ahogy kötelességem és feladatom az is, hogy rávilágítsak sokszor egyetemes, ma is megfontolandó tanulságokra, melyeket múltunk eseményei kínálnak.
A magyar nemzet, mint a történelemben nem először és nem utoljára, vérben született újjá 1849. október 6-án. Az Aradi Tizenhármak, a budapesti vértanúk, a rögtönítélő bíróságoknál kivégzettek sokasága vérével adózott azért, hogy mi ma itt lehessünk.
Bár a jogi indokokat megtalálták maguknak, sokat elmond Ferenc Józsefről és csapatairól, hogy – kiegyezés ide, dualizmus oda – az 1849-es megtorlás áldozatainak többsége évtizedeken át temetetlen maradt. Az aradi vértanúk egy részének holttestét rokonok és ismerősök lopták ki a várárokból vagy az akasztófák mellől. Többségük sírját csak 1932-1933-ban tárták fel.
Elevenítsük fel a helyi eseményeket is. Ugyan nem vagyok helytörténész, de a helyi eseményekre emlékezni szintén kötelességünk. Mert, amit megtettek az ország többi lakosával azt bizony megtették a győriekkel is.
Először is emeljük kalapunkat azelőtt a két magyar hölgy előtt, akik – a beszámolók szerint – „illetlen mozdulattal” hátat fordítottak a bevonuló tábornoki karnak. Őket ezért botütésre ítélték.
A megtorló császári csapatok a haditörvényszék mellé rögtönítélő törvényszéket állítottak fel Győrben is. Haynau fővezéri kinevezése után megsokasodtak a gyors, megtorló ítéletek: amint főserege 1849. június 28-án bevette Győrt, a császári és királyi főparancsnokság már másnap, június 29-én, rögtönítélettel kivégeztette Woititz Adolf 21 éves győri zsidó fiatalembert és az aradi születésű 37 éves Szwelka Rotiast. Mindkettejüket azzal vádolták, hogy a császári és királyi század katonáit átállásra akarták rávenni, ehhez beszédeket tartottak.
Emlékezzünk ma rájuk is, mert nekünk, győri polgároknak egyértelmű a feladatunk: őrizni a múlt hőseinek példáját, hogy a jövő hősei megszülethessenek.”