Ferenc után következzen Ferdinánd!
A Belváros déli része számomra Győr legmeghatározóbb, legjelentősebb egysége. Egyrészt jó pár évtizeddel ezelőtt a Baross útra érkeztem haza szüleimmel a kórházból, másrészt Roxy a Bisinger sétányon találta meg új életének otthonát, nem utolsósorban pedig öt évet töltöttem a Hild József Építőipari Szakközépiskola és Technikum falai között.
Persze ezek csupán adatok, engem azonban mégis számos olyan élményre és történetre emlékeztetnek, amelyek erős lelki kötődést alakítottak ki bennem a városrész iránt.
A személyes vonatkozás mellett a Belváros déli része egyéb vonatkozásban is jelentőséggel bír, ugyanis ma már a város valódi központjának tekinthető, számos intézmény és iskola kapott helyet a határain belül. Ezek közül Győr jelképe, az átadásának 126. évfordulóját ünneplő Városháza a legmeghatározóbb épület, mind elhelyezkedését, mind funkcióját illetően.
Az egykor Ferdinándvárosnak nevezett terület az 1821. október 21-én megkezdett bástyadöntés után kezdett benépesedni. Eleinte jórészt egyemeletes és földszintes szerényebb épületeket emeltek itt, melyek közül sok már néhány évtized múltával átépítésre került.
Mi mással is kezdhettük volna kirándulásunkat, mint Roxyval közös életünk első időszakának színhelyével? A Bisinger sétány annak idején rövidebb-hosszabb sétáink színteréül is szolgált, ugyanakkor azt a közeget is jelentette, ahol egyre vérmesebb álmaink megvalósításába fogtunk bele.
A park keleti határán álló Deák Ferenc Közgazdasági Technikum épülete már több mint száztíz éve ad otthont a kereskedelmi, illetve pár évtizede a közgazdasági jellegű szakmai képzésnek.
A városrész központja felé tekintve számos hasonló korú épület tűnik fel, de a néhány tíz esztendővel fiatalabb házak látványvilága is hozzájárul az utcafront egységességéhez. Az egyikben működő, akkoriban éppen Vörös Csillag nevet viselő moziban sokszor megfordultam gyerekkoromban, legtöbbször a szünidei matiné előadásaira voltam kíváncsi.
A házsorral szemben terebélyes fákkal övezett kanyargós sétautakon töltheti szabadidejét az ember, de a kihelyezett padok igénybevételével az ücsörgős bámészkodás is bőven belefér.
A zöld területen klasszikus és vízi játszótér is helyet kapott, emellett több kompozíció, mint például a Faun és a nimfák nevű szökőkút, a Golgota szobor, valamint a Trianon emlékmű és az Országzászló színesíti a látványt.
Győr kelet-nyugati irányban húzódó választóvonalán, a Szent István úton átkelve, majd annak északi oldalán haladva
hamarosan ismét elértük a városrész keleti határát. A Gárdonyi utcára fordulva tekintetünket felemeltük, hogy a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karának IV. számú, szépen felújított épületét alaposan szemügyre vehessük. Itt egészen 2003. június 30-ig a város talán egyetlen elektrotechnikai képzést nyújtó középfokú tanintézménye, a Pattantyús-Ábrahám Géza Ipari Szakközépiskola működött.
A központ felé közeledve már messziről feltűnt Győr első tízemeletese, amely ráadásul nem az átadását követően széles körben elterjedt panel technológia alkalmazásával készült, valószínűleg ezért válhatott a város 60-as évekbeli építészetének egyedi alkotásává.
Majdnem elfelejtettem egy további személyes kötődést a városrésszel, de a Lukács Sándor utcában megbújó épület látványa előhozta óvodás éveim emlékfoszlányait.
Szintén nosztalgiával gondoltam vissza azokra az évekre, amikor az aránylag épségben megmaradt Új- (Füles) bástyát fürkésztem gyerekkoromban, a hős győri várvédők mindennapjaiba beleképzelve magam. Ma már sajnos nem érzékelhető, hogy a panelházak között több száz éves történelmi emlékek rejtőznek, ugyanis a tízemeletesek mellett az OTP Bank épülete is takarja a rálátást a maradványokra.
A Teleki utca ellenkező oldalán nem lehet nem észrevenni azt a hatalmas tömböt, amely méretének és kialakításának köszönhetően önmagában uralja a négy utca által körülzárt területet. Az 1978-as átadása után, a győriek részéről csak „síugrósáncként” emlegetett épület a mai napig megosztja a véleményeket. Az viszont vitathatatlan, hogy immáron majd négy évtizede, először Kisfaludy Károly, 1992. január 1-jétől pedig Győri Nemzeti Színház néven remek otthont biztosít a falai között dolgozó társulatoknak.
Kétoldali homlokzatának díszítése Victor Vasarely művészi géniuszát dicséri, a belső terek kialakításának ékességei pedig Szász Endre nem kevésbé mesteri porcelán falburkolatai. Az impozáns, hatalmas üvegfelületekkel tagolt homlokzat eleganciát és méltóságot sugallva várja az érdeklődő közönséget.
Némi szemlélődést követően beléptünk a Czuczor Gergely utca és Baross út között elterülő Testvérvárosok Parkjába. Az inkább belső udvarnak nevezhető téren egy emlékmű Győr testvérvárosait, távolságukat, és a szerződés megkötésének évét mutatja be.
Bár nem várostörténeti nevezetesség, mégis azt gondolom, hogy említésre méltó a Mc’Donalds étterem, amely 1990 májusában, az országban harmadikként, Győrben pedig elsőként nyitotta meg kapuit.
Most nem ugrottunk be „mekizni”, inkább egy másik átjárón keresztül kiballagtunk az Arany János utcára, ott kicsit visszatekintettünk a színház melletti sétálóutca felé, majd az adventi forgatagban tett sétánk után megint szemügyre vettük a „Csónakos” szobrot, Paulikovics Iván alkotását.
Déli irányba, a Baross útra vetve tekintetemet néhány másodperc erejéig visszagondoltam arra az időszakra, amikor az egykori „Sportbolt” feletti kicsi, de otthonos lakásban éltünk. Óvodás koromig sajnos meglehetősen kevés emlékkel rendelkezem, az érzések azonban egyértelműen pozitívak ebből az időszakból.
Ahogy emlékeim, úgy az egykori Tűztorony (Várostorony) is a feledés homályába merült, pedig egészen az 1894-es elbontásáig a történelmi jelentőségű Fehérvári kapura emlékeztette a győrieket. Az építmény helyét néhány száz piros tégla és egy emléktábla jelöli a Baross út térkövei között.
Ismét nyugat felé fordulva besétáltunk a város talán leghíresebb kávéházát is rejtő kis belső udvarba, majd következtek az Arany János utca hangulatos, már az 1700-as években álló házai, melyek még a régi várfal belső oldalát is „látták”.
Az Aradi vértanúk útjára fordulva feltűnt a Városháza távoli épülete, mi azonban egyelőre a sétálóutca irányát céloztuk meg. Közben az Arrabona udvar parkolójának bejáratánál a város nevezetességeivel találtuk magunkat szemben, méghozzá igényes falfestmény formájában.
Innen egy perc alatt elértünk a Baross út központi szakaszáig, ahol feltűnt a 60-as évek közepétől működő legendás Centrum Áruház, mely épület már szervesen hozzátartozik Győr legújabb kori történetéhez.
Újabb rövid kitérőt tettünk, hogy kicsit a csendet és nyugalmat élvezzük a város közepén megbújó méretes belső udvarban, de aztán visszatértünk a nyüzsgésbe. Itt Baross Gáborral együtt gondolkodtunk el azon, hogy mennyit változott Győr az ő ténykedése óta, hogyan formálódott, fejlődött a település az elmúlt évtizedekben. Erre a változásra talán az egyik legjobb példa a város legrégebbi szállodája, amely alapítása idején a Royal Hotel nevet viselte. Az 1904-ben átadott épületet aztán többször átkeresztelték, legutóbb Hotel Rábára, majd néhány évtizeddel ezelőtt az akkori elvárások szerinti modern épületszárnnyal bővült.
Érdekes és meglehetősen éles a kontraszt a két épületrész között, de egyáltalán nem egyedi: a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kormányhivatal központi épülete sok-sok emeletével és hatalmas üvegfelületeivel merőben más benyomást kelt az emberben, mint a klasszikus, múlt század elején létrehozott „műalkotások”. Ilyen például a Városházára merőleges tekintélyes Vármegyeháza épülete, mely több hivatalnak is otthont ad.
Csupán néhány lépést kellett megtennünk, és máris Győr legközpontibb elhelyezkedésű terén, illetve az azt uraló épület előtt találtuk magunkat.
A győriek, amikor híre ment 1894-ben, hogy a Tűztorony elbontásra kerül, és néhány éven belül új Városháza épül, ragaszkodtak hozzá, hogy a város akkori jelképe tovább éljen abban a toronyban, ami a Városháza épülete fölé emelkedik majd. Kívánságuk teljesült: amikor döntés született a felépítéséről, a pályázati kiírásban feltételként szerepelt, hogy a Tűztorony meghatározó formája emlékként szerepeljen a tervekben. (E kezdeményezéssel összhangban, amint a munkálatok állása lehetővé tette, a lebontott Tűztorony harangját elhelyezték a Városháza tornyában.)
Bisinger József, győri üveges mester hagyatéki hozzájárulásával teremtődött meg a lehetőség a megvalósításra, majd nem egészen négy év múlva, 1900. március 19-én, hogy hogysnem pontosan József napon került sor az ünnepélyes felavatására. Azóta is Győr egyik legismertebb, városképileg legjelentősebb épülete, a város szimbóluma. (Lásd a nyitóképet is.)
Ismét átkelve a Szent István úton, a szórakoztatás egyik kiemelkedő győri intézménye tűnt fel előttünk. Néhány évtizede Rába Mozi néven mutatta be a hazai és nemzetközi filmipar remekeit, 2001 novembere óta pedig a Győri Filharmónikus Zenekar otthona. A Richter Teremben rendezett előadások látogatása hasonlóan kedvelt időtöltés, mint egykori névadójának partján nézelődni. Mi is úgy döntöttünk Roxyval, hogy lesétálunk a Rába mellé, kicsit gyönyörködni a látnivalókban. Van belőlük bőven.
Ezt követően a folyóval párhuzamos Zechmeister utca vezetett el bennünket egészen a Petőfi hídig, illetve a Tűzoltóságig.
Kezdtük megközelíteni Győr híres, emellett az ország iskolái között előkelő helyezéseket elfoglaló középfokú oktatási intézményeit, de előtte vetettünk egy pillantást a Munkácsy utca legtekintélyesebb épületére. Az egykori vagongyári bérház az elmúlt évtizedek során nem sokat változott, ma is patinás belvárosi lakóháznak számít.
Hajdani „alma materem” hasonlóképpen őrzi majd 40 évvel ezelőtti formáját, külsejében nem fedeztem fel változást. A Hild Józsefről elnevezett építőipari szakközépiskolára mindig jó szívvel gondolok, kamaszkorom legszebb éveiben rengeteg élményben volt részem a falai között. Hagyományai, jelenlegi képzési rendszere és előremutató fejlesztései miatt most is büszkén vállalom, hogy annak idején itt készülhettem fel a nagybetűs életre.
Hálás visszaemlékezésem pillanatait követően visszatértünk a Szent István út déli oldalára, ahol a főút és vasúti vágányok közötti terület képe jelentősen átalakult az utóbbi közel két évtizedben. Modern kialakítású és arculatú társasházak mellett közintézmények is helyet kaptak ebben a zónában, közülük mindenképpen említésre méltó a Győri Ítélőtábla és a Fellebbviteli Főügyészség épülete.
Rövid időutazást követően megérkeztünk az egy évszázaddal korábbi Győrbe, hogy az Eötvös park egyik sétányáról visszatekintsünk a Kazinczy Ferenc Gimnázium épületére. Az iskola országos ismertségét többek között a névadójáról elnevezett „Szép magyar beszéd” versenynek is köszönheti.
A főbejárattól nem messze megemlékeztünk a magyar nyelv másik kiváló művelőjéről, Petőfi
Sándorról is. Az őt ábrázoló szoborhoz kapcsolódó legenda szerint, ha egy diák megsimogatja
a csizmája orrát, akkor remekül teljesít az aznapi felelés vagy dolgozatírás során. Igaz, ami igaz, ottjártunkkor a szóban forgó lábbeli valóban kicsit fényesebbnek tűnt, mint az alkotás többi része.
Az egykori MTESZ-székházat (korábban Győri Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara) és a város szintén híres, nagy múltra visszatekintő iskoláját, a Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Technikumot már a dúsan faragott és festett székelykapu alatt megállva vettük szemügyre.
A következő, egyben túránk utolsó állomásának megközelítése közben útba ejtettük a Győri Törvényszék épületét, melynek átadására, hasonlóan a Révai Miklós Gimnázium jelenlegi otthonához még egy századfordulóval korábban, a XIX. század végén került sor.
Az iskola a Honvéd liget nyugati oldalát uralja, főbejáratával szemben a Honvéd emlékmű (Szabadság-szobor) obeliszkje, csúcsán a turullal állít méltó emléket az 1848-49-es hősöknek.
A városrész déli határán hosszan elnyúló vasútállomás mai, szocreál stílusú, monumentális felvételi épülete, homlokzatán a domborművekkel, az 50-es évek végétől hangsúlyozza a kollektivizmust, a munka fontosságát. Külső megjelenése érdekes kontrasztot állít a tér sokkal idősebb, történelmi hangulatot árasztó alkotóelemeivel szemben, belső terei azonban világosak, jól átgondoltak.
Ferdinándváros a rendkívül összetett arculatával, több évszázadot átkaroló építészeti stílust, egyedi megoldást felvonultató épületeivel, rengeteg emlékével, követendő hagyományaival talán Győr legjelentősebb, legértékteremtőbb egysége. Utcáit, tereit járva megérint a történelem, de mindennapi ügyeink intézése miatt funkcionális hasznossága is gyakran előtérbe kerül. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a város esszenciája.
Talán nem véletlen a városatyák és a felkért szakemberek múltbéli döntése:
„Beépítésre legalkalmasabbnak a vásárteret találták, ahol 1190 négyszögöl telekigényt támasztottak, s 2192 négyzetméteren épülne fel a város felé néző homlokzattal, toronnyal és két oldalszárnnyal az új Városháza.”
Nem sokkal később megtörtént az első kapavágás, melyről a Győri Közlöny 1896. május 16-i száma így tudósít:
„A győri ének- és zeneegylet énekkara elénekelte a himnuszt, mely után Szöcs Árpád mondotta el következő beszédét:
Nagyságos kir. Tanácsos! Polgármester úr! A város közönségének régi hő vágyát képezi, hogy legyen új városháza, a város méltóságának megfelelő székháza. Ezen kívánságunk immár teljesülőben van, amennyiben a törvényhatósági bizottság elhatározta, hogy az új városház ezen a helyen megépüljön, a Nagyméltóságú kormányhatóság pedig ezen határozatát jóváhagyta. Felkérem Polgármester urat, hogy az építés megkezdésének jelképezéséül az első kapavágást megtenni kegyeskedjék.”
Az eredmény pedig azt hiszem, magáért beszél: 126 évvel ünnepélyes átadását követően is vitathatatlanul a város jelképe, az itt élők büszkesége.
Köszönöm, ha ismét velem tartottak, nemsokára folytatása következik!
