„A országhatárok tényleg csak vonalak legyenek a térképen!”

A Nemzeti Összetartozás Napján Győr városa méltóságteljes megemlékezést tartott az Országzászló-emlékműnél. 105 éve a magyarság egyik legnagyobb tragédiájaként tartjuk számon ezt a napot. Délután fél ötkor, a békediktátum aláírásának időpontjában felzúgtak a harangok a városháza tornyában, majd Pintér Bence, Győr polgármestere mondott ünnepi beszédet.

– 2010 óta hivatalosan is emléknap ez a nap, és bár a cél nemes, kicsit keserédes, hogy külön napot kell kijelölni arra, hogy emlékezzünk: az országhatárok csak határok, magyar testvéreink élnek szerte a Kárpát-medencében – kezdte beszédét Pintér Bence.  Győr polgármestere szerint a mi dolgunk, hogy a határok – melyek lebontása az Európai Uniós csatlakozásunkkal megkezdődött – „tényleg csak vonalak legyenek a térképen”. A kijelölt ünnepnapok a tapasztalat szerint könnyen kiüresednek, éppen ezért valódi tartalommal kell megtölteni az ünnepeket, ma a Nemzeti Összetartozás Napját. Pintér Bence szerint „a mi dolgunk, hogy a mindennapokat is megtöltsük az együvé tartozás érzésével”. Ehhez közös programokat, együttműködéseket kell szervezni. Ha ezek az megszilárdulnak, életünk részévé válnak, akkor már „csak” akadályozni lehet a magvalósulást, de tollvonással eltörölni nem – emelte ki Pintér Bence, majd köszöntötte Győr testvérvárosa, Dunaszerdahely polgármesterét, Hájos Zoltánt bízva abban, hogy ez a megemlékezés, csak a kezdet a közös programok sorában.

Hájos Zoltán Juhász Gyula Trianon című versének soraival emlékeztetett a 105 évvel ezelőtti történelmi tragédiára. Kifejtette: a trianoni békeszerződés nemcsak országcsonkítás volt, hanem mély, kollektív seb is, amely a magyar nemzet egységét próbálta megtörni. Szerinte azonban ezen a napon a cél az, hogy szomorúság helyett erőt merítsünk a múltból. A jövő feladata a korszerű, élhető szülőföld létrehozása, hogy a fiatalok ne külföldön, hanem az őseik földjén találják meg boldogulásukat. Fontos tudatosítani, hogy a magyar történelem, kultúra és jelenlét Magyarország mai határain túl is, a teljes Kárpát-medencében létezik. A külhoni magyarság helytállásáról szólva elismeréssel beszélt a határon túli magyar közösségekről, amelyeknek nap mint nap meg kell küzdeniük az elismerésért. Zárszóként Wass Albert gondolatait idézte: „A hazát nem a zászlók és a dalok teszik, hanem a szív, amely dobban érte.”