Bemutatkozik Győr a győrieknek: 1. rész – Káptalandomb
Roxy, a világjáró kutyus, a Győri Állatmenhely egykori lakója és kétlábú csapattársai az elmúlt években bejárták Magyarország valamennyi tájegységét, kerékpáron számos európai országba is eljutottak, eközben pedig becses küldetésként vállalták szülővárosuk népszerűsítését. Ők Győr társadalmi nagykövetei.
Szórádi József, a csapat motorja most Győrt mutatja be a győrieknek és természetesen nem csak a győrieknek.
Születésem óta Győrben élek, a várost önszántamból nem, csak kötelezettségeim teljesítése okán hagytam el néhány hétnél hosszabb időre. Emellett az elmúlt jó pár évtizedben több városrészben is laktam már, megtapasztalhattam, hogy milyen az élet a belvárosban, Révfaluban, Szigetben és Adyvárosban, de gyerekkoromban – nagyszüleimnek hála – a Gyárváros nyújtotta lehetőségeket is megismerhettem.
Gyerekként és fiatal felnőttként is jól éreztem magam valamennyi városrészben, és mindig igyekeztem feltérképezni a látnivalókat, újra és újra felkeresni a számomra különösen kedves helyeket. Később ez a lelkesedés sajnos alábbhagyott, munkába menet vagy egyéb teendőim intézése közben már fel sem emeltem a fejem egy kis rácsodálkozásra, mert valószínűleg annyira megszoktam a sok látnivalót és szépséget. Pedig lenne, illetve van miért…
Éppen ezért elhatároztam, hogy néhány kép segítségével bemutatom otthonunkat úgy, mintha turistaként, először fedezném fel a sok csodát. Első alkalommal a legkönnyebb utat választottam, ugyanis a Káptalandombon próbáltam kicsit megállítani, esetleg visszatekerni az idő kerekét.
Révfalu felől, a Kossuth hídon átkelve közelítettem meg a Pálffy Miklósról és Adolf Schwarzenbergről készített szoborkompozíciót. Majd az egykori várfal megmaradt részei alatt sétáltam át – a Mosoni-Dunát és a Rábát követve – a Rába kettős hídig. Néhány percre eltávolodtam a vártól, hogy a maga teljességében csodálhassam meg. Azt hiszem, a panoráma magáért beszél.
Néhány lépést követően megálltam kis időre megcsodálni a Bécsi kapu tér egyik meghatározó épületét, a Karmelita templomot, de hamarosan indultam is tovább, hogy a macskakövekekkel borított emelkedőn felkaptatva kicsit hosszabban időzzek. Az Apor Vilmos püspök tere és szűk környéke kínálja talán a Káptalandomb leghíresebb látnivalóit. A Nagyboldogaszony-székesegyház, a Szent Lázár templomrom, a Szent Mihály szobor, és természetesen a Püspökvár, udvarán a Boldog Apor Vilmos emlékművel mind-mind „megér egy misét”.
Következtek az általam annyira kedvelt apró terek, keskeny utcák, sikátorok, az ódon házfalak között rejtőző, meredek lépcsősorok. Ha az ember nyitott szemmel jár, még apró manó ajtókat is felfedezhet a lábazatok aljában megbújva.
Felfedező túrám befejezéseképpen leereszkedtem a Gutenberg térre, melynek különlegességét nemcsak szépsége jelenti, hanem az, hogy a maga 600 négyzetméterével a Győr legkisebb tere címet birtokolja. Közepén áll a monumentális, rejtélyekkel és legendákkal övezett Frigyláda-szobor, néhány száz méterrel arrébb pedig a város jelképének számító, nem kevésbé legendás Vaskakas-szobor.
A Dunakapu térről vetettem egy utolsó pillantást a Káptalandombra vezető utcára, majd a rengeteg élménnyel és persze képpel a tarsolyomban elégedetten indultam vissza Révfalu felé.
Szöveg, fotók: Szórádi József
