1956 hősére, Török István nyugállományú honvéd őrnagyra, a nemzetőrség egykori győri vezetőjére emlékeztek ma a róla elnevezett utcában állított emlékműnél. A városi koszorúzási ünnepségen részt vett Török István családja, egykori bajtársai, az önkormányzat képviselői és városi intézmények képviselői.

Az eseményen Kósa Roland alpolgármester és Borsi Róbert kulturális tanácsnok mondott beszédet, Török István egykori nemzetőr társa, Büki Lajos pedig személyes hangú megemlékezéssel idézte fel bajtársa alakját és életútját.

Kósa Roland alpolgármester beszédében kiemelte: Török István élete példát mutat arra, mit jelent a tettrekészség, az emberség és a hazaszeretet a legnehezebb időkben is.
„Török Istvánt tettei tették hőssé – mert nem várt másokra, hanem a haza szolgálatába állt. Hőssé tette embersége és megbízhatósága, hiszen a forradalom napjaiban a rend, a párbeszéd és az emberség megőrzéséért dolgozott. És hőssé tette a kiolthatatlan hazaszeretet, amely még az emigrációban sem hagyta nyugodni” – fogalmazott az alpolgármester.
Hozzátette: „Emlékezzünk ma együtt mindarra, amit az ő életútja tanít: tettrekészségre a haza szolgálatában, emberségre a nehéz időkben és hazaszeretetre még a legreménytelenebb helyzetekben is.”

Borsi Róbert kulturális tanácsnok arról beszélt, hogy Török István neve összeforrt Győr 1956-os történetével.
„Egy olyan korban lett hős, amikor a bátorság nem választás, hanem kötelesség volt. Katonai tapasztalatát és erkölcsi tartását a város szolgálatába állította, és nem a fegyverek erejében, hanem az emberségben hitt” – mondta.
Hangsúlyozta: „A diktatúra azért végezte ki, mert volt arca, neve és hite abban, hogy a magyar népnek joga van a szabadsághoz. Ma, amikor koszorút helyezünk el, nemcsak egy emberre, hanem egy eszmére is emlékezünk: arra, hogy a szabadság soha nem magától értetődő, és a közösségért vállalt felelősség néha áldozatot követel.”
Zárásként kiemelte: „Győr városa mindig is olyan emberekre épült, akik nemcsak éltek itt, hanem szolgálták is közösségüket. Török István emléke erre tanít bennünket.”

Büki Lajos, Győr 1956-os hőse és díszpolgára felidézte Török István életútját, aki 1930. november 12-én Sárváron született. Fiatalon a sárvári cukorgyárban dolgozott, katonai szolgálat után alhadnagyi kinevezést kapott. A 1956‑os magyar forradalom és szabadságharc idején a győri Vagongyárnál dolgozott, és 1956. október 25-én csatlakozott a tömeghez. Török István közvetlenül részt vett a laktanyához vonuló tüntetésben, követségként vitte a katonaság átállására irányuló megbízást. Ő maga az átállt rendőrség kötelékébe is belépett. Az események után emig­rált, külföldre ment, majd hazatérve 1957-ben letartóztatták; 1958-ban halálra ítélték és december 2-án kivégezték Győrben.

A megemlékezés végén a résztvevők elhelyezték a tisztelet és hála koszorúit az 1958-ban mártírhalált halt honvéd őrnagy emlékművénél.