Roxy, a világjáró kutyus bringás csapatával immáron tizennégy éve járja hazánk útjait, és keres fel egyre több európai országot, de a társaság tagjai idén nyáron először pattantak nyeregbe Győr társadalmi nagyköveteiként, hogy Cseh- és Németországba vigyék Győr jó hírét és büszkén hirdessék, honnan érkeztek.

Célul tűzték ki, hogy lehetőségeikhez mérten határon túli honfitársakkal is megismerkednek, és igyekeznek bemutatni történetüket, a körülményeiket, azt, hogy honnan jönnek és hová tartanak.

A karácsonyi ünnepekhez közeledve Szórády József, Roxy kutyus gazdája idéz fel e túra eseményei közül egy megindító találkozást:

„Rögtön második tekerős napunk estéjén a sors egy hatalmas meglepetéssel ajándékozott meg bennünket: Szászország határközeli településén, Altenbergben, a szállásunkon egy külhoni honfitársunk figyelt fel beszélgetésünkre, innentől pedig minden ment magától. Megtudtuk, hogy újdonsült magyar ismerősünk, Tomor István Pápán született, Győrben tanult és dolgozott néhány évig, majd több mint negyven esztendeje kiköltözött Lipcsébe. A srácokkal csodaként értékeltük, hogy kiválóan beszéli anyanyelvét. A nap csúcspontjaként pedig kiderült, hogy éppen aznap ünnepli születésnapját, így természetesen nem maradhatott el a koccintás sem.

István kedves meghívásának eleget téve aztán, néhány nap múlva felkerestük feleségével közös otthonában, Lipcsében. Kedves emberek, kellemes környezet, néhány finom falat és korty sör társaságában idéztük fel az elmúlt évtizedeket. Egy cseppet sem csodálkoztunk, hogy számos közös témánk akadt, sőt, István a magyarországi eseményeket is követi, annak ellenére, hogy több mint 40 éve él Németországban.

Búcsúnk meglehetősen érzelmesre sikeredett. István kikísért bennünket a villamos megállóba, és miközben mindannyian ígéretet tettünk, hogy közös történetünk akkor, ott Lipcsében nem ért véget, könnyek szöktek kedves házigazdánk szemébe. Ekkor értettük meg, hogy mennyire hálás a pár órás találkozásért, a beszélgetésért, és azért, hogy egy parányi Magyarországot, ezen belül az összetartozás érzését csempésztük a szívébe. Ennek köszönhetően akkor, ott, szülőföldünktől 650 kilométerre minden kétséget kizáróan otthon éreztük magunkat.”

„Egyik ünnep sem a tízfogásos vacsorától vagy a fogkefével csillogóra suvickolt lakástól lesz az igazi. Hanem csakis az egymásra szánt időtől, figyelemtől, a közös élményektől!” – Győr Megyei Jogú Város társadalmi nagykövetei Lovász Andrea gondolataival kívánnak békés, meghitt, közös élményekben gazdag karácsonyi ünnepeket valamennyi győrinek.