Az interjúban Mácsai Lászlóval, döri fazekassal és a Győri Kovács Margit Német Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola, AMI és Iparművészeti Szakgimnázium tanárával beszélgettem a munkásságáról. Mácsai László a japán kerámia irányzatát folytatja, amithosszú évek alatt tudott  kifejleszteni a saját műhelyében.

– Mikor döntött úgy, hogy japán kerámiával szeretne foglalkozni?
-Nagyjából a középiskola utolsó évének vége felé találtam ki, hogy akkor én ezzel szeretnék komolyabban foglalkozni, és otthon szeretnék magamnak műhelyt törekedve arra, hogyteljes állásban,  ne más műhelyekben, más mestereknél dolgozzam.
– Ki támogatta leginkább?
– A szüleim. Igazából mindent megkaptam tőlük ahhoz, hogy elindulhassak ebben a szakmában, és már csak a saját részemet, a gyakorlást kellett beletenni, hogy ez működni tudjon. Az alapokat tőlük kaptam.
– Mi vonzza a legjobban a szakmában?
– Elég izgalmas. Nem is kell, hogy máshogy csinálj valamit, magától is akár lehet minden darab más.
– Miért ezt választotta?
– Mert nagyon változatos. Az egész úton lehet folyamatosan új dolgokat kitalálni, nem csak funkcióban, de az esztétikai és a technikai részen is végtelen.
– Mi az, amiről azt gondolta, hogy könnyű lesz, de mégsem volt az és megtörtént ez fordítva is?
– Nem gondoltam, hogy bármi is könnyű lesz. Nem féltem, és  nem reméltem semmit, de aztán lassan, az évek alatt minden kialakult.  A gyakorlások sorám a technikai meg az esztétikai része is jött a tudásnak, Alapvetően ez egy kimondottan nehéz szakma. Ez nem olyan, amit csak így egy hét után betanult munkásként végezhet az ember. Nehézségek még most is ugyanúgy vannak, ahogy könnyedségek is, az talán egyre több.
– Az évek során mi volt az a lecke, amit nagyon jól megtanult?
– Hogyan készítsem jól elő az agyagot.
– Most, hogy már Ön is tanít, mondja el, hogy ebben mi az öröme?
– Pont az, hogy talán át tudom adni a következő generációnak azt, amit én nem kellőképpen kaptam meg. Ha én fiatalon azt az infót kapom, amit én most tudok adni, az egy nagy lendületet adott volna, és bízom benne, hogy a diákoknak is nagy lendületet ad., Úgy gondolom, az is insporáló lehet, hogy én is onnan indulatm, ahol most ők vannak. Bízom benne. lesz még valaki, akit ennyire érdekel a szakma, mint engem. Ez a cél, hogy ilyen embereket találjak, neveljek.
– Van vagy volt-e másik irányzat, amely hasonlóan vonzotta a japánhoz?
– Mindenben meg lehet találni az inspirációt szerintem. Ugyanúgy a kerámiában is. Minden tud inspirálni.
– Melyik tárgyára a legbüszkébb?
– Nincs ilyen. Mindig arra, ami a legutolsó égetésből a legjobban sikerült, annak örülök.
– Melyik az a része a munkának, amelyet kevésbé szeret és miért?
– A sok pakolást, a csomagolást és az ilyesmi dolgokat, amiket muszáj megcsinálni a kerámiával kapcsolatban. Az utolsó égetés és az eladás közt még mindig van egy csomó dolog, amit el kell végezni. Az eladás részét sem kedvelem annyira. Az árusítás része sem a kedvencem. Mindent leszámítva
ez volt a legjobb döntés az életemben.

Szerző: Kovács Linda 11.B

Iskola: Győri Kovács Margit Német Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola, AMI és Iparművészeti Szakgimnázium

Támogató tanár: Vincze Gabriella

Az írás a Diákújságíró program keretében készült.