Száz éve, 1926. október 5-én hunyt el Jászai Mari, a magyar színjátszás meghatározó alakja. A „nemzet tragikájaként” ismert művész gyermekkorának fontos időszakát töltötte Győrben: itt tanult, és itt kezdődött a színházhoz fűződő, egész életét végigkísérő kapcsolata.
Jászai Mari Krippel Mária néven született 1850. február 24-én, Ászáron. Győri kötődését ma az Aradi vértanúk útja 6. szám alatt, egykori lakóhelyén 2015-ben elhelyezett emléktábla őrzi. Életének más helyszínei is emléket állítanak neki: ászári szülőháza és rábatamási háza egyaránt látogatható emlékhely.
A győri évek jelentőségét azonban nemcsak az egykori lakóhely és az iskolai emlékek adják. A városban szerzett élmények révén fedezte fel azt a világot, amely később művészi pályájának középpontjába került.
Keserü Katalin művészettörténész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Jászai visszaemlékezései alapján idézi fel ezt a korai találkozást. A leendő színésznő egyik bátyja színházi szerepszövegek másolását vállalta, és a munkába a kis Mari is bekapcsolódott. Akkoriban a társulatok tagjai gyakran külön másolatban kapták meg saját szerepüket, a megszólalásaikhoz kapcsolódó szövegrészekkel együtt. A gyermek így a darabok mondatait másolva ismerkedett meg a színházzal. Emlékei szerint ekkor született meg benne az iránta érzett rajongás.
Ez a vonzalom később különleges művészi szemléletté formálódott. Jászai Mari a szerepeiben olyan emberi sorsokat keresett, amelyeket teljes lényével átélhetett. Színészi hitvallását saját szavai fejezik ki a legpontosabban:
„Én soha nem játszottam a szerepeimet, hanem mindig AZ voltam. Én senki sem voltam, ezért tudtam mindenki lenni a színpadon.”
Keserü Katalin értelmezése szerint Jászai számára a színpadi lét jelentette a valódi kiteljesedést. Figyelmét elsősorban az a világ kötötte le, amelyet esténként egy-egy szerepben megteremthetett. Az átváltozás erejét a fennmaradt fényképek is érzékeltetik: a magánéletében elegáns, finom megjelenésű nő a szerepfelvételeken egészen eltérő személyiségek vonásait ölti magára.
Pályájának legemlékezetesebb alakításai a tragédia műfajához kapcsolódtak. Az ókori görög drámák és Shakespeare műveinek nagy nőalakjai egyaránt lehetőséget adtak számára az emberi szenvedélyek, a belső vívódások és a nehéz sorsfordulók megjelenítésére. Ezek az alakítások alapozták meg hírnevét és a „nemzet tragikája” elnevezést.
Művészi érdeklődése az európai színjátszásra is kiterjedt. Külföldi utazásain figyelemmel kísérte a korszak jelentős színésznőinek munkáját; Londonban Ellen Terryt is látta játszani, akinek repertoárjában számos, Jászai által is megformált klasszikus szerep szerepelt. A kor másik meghatározó művésze, Sarah Bernhardt a színház mellett a képzőművészetben is emblematikus alakká vált. Jászai saját előadói erejét a szerepek belső világának feltárásával, a karakterek konfliktusainak mély átélésével teremtette meg.
Jászai Mari 1926-ban súlyos tüdőgyulladásban betegedett meg, és október 5-én, 76 éves korában hunyt el Budapesten. A Kerepesi úti temetőben búcsúztatták; ravatalánál Klebelsberg Kuno kultuszminiszter mondott beszédet.
Halálának századik évfordulóján Győr egy olyan művészre emlékezik, akinek életében a város a kezdeteket jelentette. Az Aradi vértanúk útja 6. szám alatt álló emléktábla ezt a kapcsolatot teszi láthatóvá: a gyermekkor éveit és a színház iránt ébredő szenvedélyt, amelyből később kivételes színészi életmű született.
Forrás: Magyar Művészeti Akadémia Győri Regionális Műhely
Fotó: gyoriszalon.hu
