Az 1956-os forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulóján a hősök és az áldozatok előtt tisztelgett Győr. Az október 23-i városi megemlékezésen, a Bisinger sétányon álló Golgota emlékműnél Pintér Bence polgármester és Diószegi Judit országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet. A megemlékezés a szabadságért vállalt áldozatra, a győri összefogás erejére és az örökség megőrzésének mai felelősségére irányította a figyelmet.

Hetven évvel ezelőtt diákok és munkások, hétköznapi emberek vállalták, hogy szembeszállnak az elnyomással, és kiállnak egy szabadabb, igazságosabb országért. A jubileumi évfordulón Győr az ő bátorságukra, a közösség történelmet formáló erejére és a forradalom áldozataira emlékezett.

A városi ünnepséget megelőzően a városvezetés koszorúzással tisztelgett Máté Mária, Szabó Béla és Halász Ödön emléktáblájánál. A megemlékezés a Szent István út 5. szám alatt, a Dunántúli Nemzeti Tanács egykori működési helyén folytatódott, ahol Szigethy Attila domborművénél helyezték el a tisztelet virágait.

A délelőtt tíz órakor kezdődő központi ünnepségnek a Bisinger sétányon álló Golgota emlékmű adott helyet. Az emlékezőket az „Itt a Szabad Európa Rádió!” – 1956 hullámhosszán című ünnepi műsor hozta közelebb a történelmi napokhoz. A műsorban a RÉV Színház színészei és a Győri Színjátszó Műhely tagjai működtek közre.

„Győr végül a forradalom második fővárosa lett”

Pintér Bence polgármester ünnepi beszédében a forradalom előzményeit és a győri események meghatározó pillanatait idézte fel. Az elnyomással és a megfélemlítéssel szemben fellépő emberek bátorságáról szólva hangsúlyozta:

„Mert az igazságot csak egy darabig lehet elnyomni. Terrorral, trükkök százaival, adóforintokból működtetett propagandával. De végül utat talál magának.”

Felidézte az október 25-i győri megmozdulást: a gyárakban megtartott gyűléseket, a munkások sztrájk melletti döntését és a városon végigvonuló tömeget. Beszélt arról, hogy Tihanyi Árpád a Baross híd lábánál elszavalta a Szózatot, a városháza tornyáról pedig egy vagongyári munkás távolította el a vörös csillagot. Megemlékezett a megyei börtön előtt eldördült lövések áldozatairól, a forradalom első győri mártírjairól is.

A helyi forradalmi szerveződés és a Dunántúli Nemzeti Tanács létrejöttének jelentőségét kiemelve így fogalmazott:

„Mondhatjuk, Győr végül a forradalom második fővárosa lett.”

A polgármester a forradalom vezetői mellett a győriek közös helytállását emelte az emlékezés középpontjába. Mint mondta, hétköznapi emberek, munkások és diákok vették kezükbe a kezdeményezést az utcákon, a tereken, az egyetemeken és a gyárakban.

„Emlékezzünk a győri forradalmi mozgalom élére álló bátor vezetőkre, és emlékezzünk a győriek tömegeire, akik a túlerő ellenére is ki mertek állni a hazugság ellen, az igazság, a demokratikus önigazgatás és a társadalmi igazságosság mellett.”

A szabadság és az emberi méltóság mindennapi feladat

Pintér Bence a forradalom társadalmi követeléseire is kitért. Felidézte a munkástanácsok szerepét, a munkahelyi beleszólás, a sztrájkjog, a társadalmi biztonság és a helyi önrendelkezés iránti igényt. Számvetésében arról is beszélt, hogy az ötvenhatos követelések közül melyek valósultak meg a rendszerváltással, és mely területeken maradtak teljesítetlen társadalmi elvárások.

Az 1956-os örökséget a jelen feladataival összekapcsolva az emberi méltóság, a megélhetés biztonsága és az önkormányzatiság védelmét hangsúlyozta. A város felelősségét a lakhatás támogatásában, a szociális segítségnyújtásban és a nehéz helyzetben élők biztonságának erősítésében is megjelölte. Kitért a bérlakásrendszer reformjára, a lakhatás megőrzését szolgáló intézkedésekre és a szociális keret emelésére.

Az önkormányzatok mozgásteréről szólva kijelentette:

„Közben az ország vezetőitől azt kérjük, hogy állítsák vissza és tartsák tiszteletben az önkormányzatok pénzügyi önállóságát. Mert a helyi demokrácia ezen áll vagy bukik.”

Bibó István gondolataihoz kapcsolódva a közügyekben való részvétel, a kezdeményezőkészség és a közösség erejébe vetett bizalom fontosságát emelte ki. Beszédének végén arra szólított fel, hogy az emlékezés a mindennapokban is felelős, cselekvő magatartással párosuljon:

„Figyelmünkkel, kezdeményezőkészségünkkel kényszerítsük ki az átláthatóságot és a tisztességet mindig.”

„A szabadság ugyanis nem csupán adomány, hanem felelősségteljes feladat”

Diószegi Judit országgyűlési képviselő ünnepi beszédében a hetven évvel ezelőtti közös kiállás erkölcsi erejét és a szabadsággal járó felelősséget hangsúlyozta. Felidézte, hogy a diákok és a munkások a méltó életért, a tisztességes bérért és a szabad szóért is küzdöttek. A győri forradalmi örökségből a helyi önszerveződés, a felelősségvállalás és a közösségi összefogás példáját emelte ki.

„A szabadság ugyanis nem csupán adomány, hanem felelősségteljes feladat. Lehetőség arra, hogy végre a saját sorsunk irányítói legyünk, de egyben próbatétel is.”

A képviselő arra hívta az emlékezőket, hogy az évfordulón saját felelősségükkel is nézzenek szembe. Hangsúlyozta: a hősök olyan országért küzdöttek, amelyben az igazság és az emberi méltóság érvényesül, emlékük ezért a jelen igazságtalanságaival szemben is kiállásra kötelez.

„Hunyjuk be a szemünket egy picit, tegyük a szívünkre a kezünket, és gondoljunk bele: büszkék lehetnek-e ránk az ötvenhatosok?”

Beszédében a demokrácia megőrzéséhez szükséges éberség, párbeszéd, felelős részvétel és empátia fontosságáról is szólt. Kiemelte, hogy a hősök iránti hála a mindennapi tettekben, egy jobb és emberségesebb országért végzett munkában válhat hitelessé.

„1956 öröksége akkor marad élő, ha a szabadság, a bátorság és az összefogás nemcsak emlék, hanem mindennapi cselekvéseink része lesz.”

Az összefogás erejével

Diószegi Judit a manipuláció, a hazugság és a megosztottság veszélyeire is figyelmeztetett. Az igazmondást, a megértést, a törődést és a segítségnyújtást olyan mindennapi választásként mutatta be, amellyel bárki hozzájárulhat közössége megerősítéséhez. Győrről szólva a méltósággal és tisztességgel vállalt kiállás jelentőségét hangsúlyozta.

A különbségeken átívelő összetartozásra hívva így fogalmazott:

„Győriként, magyarként most az összefogás erejére van szükségünk. Különbségeink ellenére meg kell találnunk azt, ami összeköt bennünket.”

Beszédének zárásában egymás megbecsülését, a tiszta szó és a békés építkezés értékét emelte ki. Az ünnep üzenetét a jelen nemzedékeinek szóló felhívással összegezte:

„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem. Most rajtunk a sor, hogy élni tudjunk vele.”

Főhajtás a győri hősök előtt

A Golgota emlékműnél tartott városi ünnepséget koszorúzás zárta. Az emlékezés virágaival a résztvevők az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei, áldozatai és mindazok előtt tisztelegtek, akik a szabadság ügyéért vállaltak áldozatot.

Az ünnepséget követően a városvezetés Tihanyi Árpád szobrát is megkoszorúzta, fejet hajtva a győri forradalom meghatározó alakjának emléke előtt.

A megemlékezés helyszínei a város történelmének egymáshoz kapcsolódó fejezeteit idézték fel: az áldozatok emléktáblái, a Dunántúli Nemzeti Tanács egykori működési helye, a Golgota emlékmű és Tihanyi Árpád szobra az egyéni bátorságról és a közös helytállásról tanúskodnak. A hetvenedik évfordulón Győr e történelmi örökség előtt tisztelgett, a szabadságért küzdők emlékét és a jelen felelősségét egyaránt szem előtt tartva.

Az ünnepi megemlékezés és a koszorúzások pillanatait képgalériánkban idézzük fel.