Bemutatkozik Győr a győrieknek: 3. rész – Révfalu

Roxy, a világjáró kutyus, a Győri Állatmenhely egykori lakója és kétlábú csapattársai az elmúlt években bejárták Magyarország valamennyi tájegységét, kerékpáron számos európai országba is eljutottak, eközben pedig becses küldetésként vállalták szülővárosuk népszerűsítését. Ők Győr társadalmi nagykövetei.

Szórádi József, a csapat motorja most Győrt mutatja be a győrieknek és természetesen nem csak a győrieknek.

Talán senki nem fogja a szememre vetni, hogy az aktuális városrész bemutatása során hangyányit elfogult leszek. Nem is tudnék másképp Révfaluhoz viszonyulni, hiszen kisgyermekkoromtól kezdve egészen a felnőtté válásomig ebben az ezer csodát nyújtó „kalandparkban” éltem. Barátaimmal, iskolás társaimmal, a szomszéd srácokkal felejthetetlen éveket töltöttünk „kulcsos gyerekként” a biztonságos utcákon, parkokban, focipályákon, na és természetesen a Duna-parton. Ennek köszönhetően viszont a városrész olyan oldalát is az olvasók elé tudom tárni, amit igazán a magaménak érzek.

Révfalu a Mosoni-Duna bal partja mentén terül el, a folyó három oldalról öleli körbe, ezzel együtt földrajzilag a Szigetközhöz tartozik, mondhatni annak déli csücske. Eredetileg három községből állt: Révfaluból, Pataházából és Malomsokból. Ezek a községek Révfalu néven egyesültek, majd a települést több évtizedes vitát követően, 1905-ben Győrhöz csatolták.

A Mosoni-Dunán a történelem folyamán mindig adódott átkelési lehetőség, kompok vagy hajóhíd segítségével, ma már azonban három állandó összeköttetést biztosító híd vezet át Révfaluba.

Roxy, a világjáró kutyus legalább annyira szívesen keresi fel bármikor Révfalu mindenki által ismert látnivalóit és eldugottabb, „titkos” zugait, mint én, ezért természetesen elkísért felfedező-, egyben nosztalgiatúrámra is.

Elsőként a belváros felől, kicsit messzebbről vettük szemügyre a szemben lévő partszakaszt, az egymás mellett sorakozó egykori csónakházakat, vízisporttelepeket. Belőlük ma már kevesebb található itt, helyüket nagyrészt átvették a vendéglátó- és szórakozóhelyek. Persze az evezés szerelmeseivel manapság is találkozhat a parti sétányon szemlélődő járókelő.

Átsétálva a Kossuth hídon – melyet gyakran Révfalusi (esetleg púpos) hídként emlegetnek – szemünkkel a folyó vonalát követve, mindkét irányban csodás panoráma tárul a szemünk elé.

Amint a lábunk ismét a szárazföldre lép, a városrész főütőerét, a Rónay Jácint utcát pillanthatjuk meg, melynek folytatása végigvezet a Szigetköz belső települései felé.

Jobbra fordulva egyből feltűnik a két párhuzamos utcát összekötő, hatalmas épület, az egykori Csermák-ház, a híd közvetlen közelében pedig Nepomuki Szent János szobra, akit a révfalui lakosok saját védőszentjüknek tekintenek.

Mi innen Roxyval továbbindultunk, hogy az árnyat adó fák alatt elsétálva eljussunk egészen a 14-es számú főút forgalmát átvezető Széchenyi (számomra örökre Új) hídig. Közben néhány pillantást vetettünk a Dunakapu térre és az azt övező épületekre, melyeket majd egy következő séta alkalmával fedezünk fel.

Visszatérve a Kossuth hídhoz, pár lépcsőn leereszkedtünk a Kálóczy térre, ahol még a múlt században rengeteget koptattam a játszótér mászókáit, nem egyszer a gravitáció hatásait „vizsgálva”. A park túlsó végében néhány fenyőfa nyújt méltó hátteret az I. világháborús 11-es Vadászzászlóalj tiszteletére állított emlékműnek.

Néma főhajtást követően megcéloztuk Révfalu harmadik átkelési lehetőségét, a Jedlik Ányos hidat. A púp tetejéről csodás kilátás nyílik a Mosoni-Dunára és a rakpart hatalmas ártéri fáira.

Órákig tudnék itt bámészkodni, de rengeteg látnivaló várt még ránk, így az egyetem felé vettük az irányt. Elsőként egy hídrészletbe botlottunk bele – majdnem szó szerint -, ugyanis az egykori Vásárhelyi Pál híd egyik tartóelemét a közeli füves területen helyezték el a szakemberek, hogy mindig emlékeztesse a helyieket arra, hogy nekik is volt egy Böskéjük. Igaz, jóval kisebb méretű, mint a budapesti nagytestvér, de egyértelműen felismerhető.

A Széchenyi István Egyetem épülettömbjét lehetetlen nem észrevenni, a parkoló melletti fák takarásában azonban majdnem megbújik a Sárkányrepülő Ikarosz szobra. Mi azért megtaláltuk, mint ahogy visszatérve a Kálóczy térre, a barokk stílusban épült, több mint kétszáz éves katolikus plébániatemplomot is.

Átsétálva a városrész „főutcájára” hamarosan egykori iskolámmal találtuk magunkat szemben, melynek homlokzatát magyaros motívumokat, köztük tulipánokat tartalmazó majolika díszítések ékesítik. Az önmagában is figyelemre méltó épülettel kapcsolatos érdekesség, hogy annak idején Göncz Árpádné Zsuzsa néni is a falai között sajátította el az ismereteket majd két éven keresztül. Főiskolai kutatásom okán megkerestem ezzel kapcsolatban, és a meglehetősen személyes hangvételű levelét a mai napig kincsként őrzöm.

Az emlékeim felidézése után – megcsodálva a Damjanich utca hatalmasra nőtt platánfáit – Révfalu legforgalmasabb csomópontja felé vettük az irányt. Ahogy közeledtünk a méretes körforgalomhoz, rövidesen feltűnt a több mint száz éve üzembe helyezett, ma már csak tájékozódási pontként funkcionáló víztorony. Mielőtt azonban a színe elé járultunk volna, csendben megemlékeztünk az 1954-es árvíz elleni védekezés hőseiről.

„Irány az Aranypart!” felkiáltással máris a Mosoni-Duna holtágához robogtunk, melynek túloldalán terül el Győr tüdeje, a változatos állat- és növényvilággal rendelkező, manók lakta Püspökerdő. Gyerekkoromban bringával, a nem túl távoli múltban pedig gyalogosan, Roxyval jártuk az ösvényeit, szebbnél szebb helyeket felfedezve.

A röpke nosztalgiázást követően átvágtunk a töltésen, a másik oldalon megpihentünk kicsit, majd követtük a Duna folyásirányát egészen a Jedlik Ányos hídig.

Ezután felkaptattunk a töltés tetejére, hogy onnan vehessük szemügyre a hajdani Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola máig kollégiumként funkcionáló épületegyüttesét. Az egyik lépcsőház érdekes, félgömb alakú építménnyel a tetején tör az égbe, ami nem más, mint egy távcsövet rejtő csillagvizsgáló. Néhány éve volt szerencsém a lencséken keresztül tanulmányozni a Hold felszínét és az éppen bolygónk mellett elhaladó üstököst. Jó szívvel ajánlom mindenkinek ezt az élményt.

Felfedező túránk befejezéseképpen megkerültük a kollégium épületét, az egyetem belső udvarán vetettünk egy pillantást a két épületszárnyat összekötő vasúti kocsira, majd a számos érdekességet kínáló Mobilis különleges formáját megcsodálva zártuk nosztalgikus utazásunkat.

Révfalu bemutatása csak úgy lehet teljes, ha néhány, korábban készült képet is megosztok, amelyeken az esti fények még jobban kiemelik a városrész különleges látnivalóinak szépségét.

Köszönöm, ha ismét velem tartottak, nemsokára folytatása következik!