Valódi autók helyett precíz szimulátorok és a korábbi évek hagyományaival teljesen szembemenő kihívások fogadták Albrecht Martint az autószerelők világbajnokságán Sanghajban. A Győri SZC Lukács Sándor Járműipari és Gépészeti Technikum diákja és a Széchenyi István Egyetem szakértői csapata azonban a mentális és technikai nyomás ellenére is bravúros ezüstérmet kovácsolt a kitartó munkából. Martinnal a világbajnoki felkészülés kulisszatitkairól, a top 10-es nemzetközi elit nüansznyi harcairól és az alternatív járműhajtások jövőjéről beszélgettünk.
Gratulálunk a kitűnő eredményhez! Amikor Sanghajban, az eredményhirdetésen kimondták a nevedet, mi volt az első gondolatod? Számítottál az ezüstéremre ebben a kőkemény nemzetközi versenyben?
A felkészülési időszakban több nemzetközi versenyen is részt vettünk: májusban Kanadában hét nemzet, júliusban Sencsenben tizenhét nemzet versenyzőit sikerült megelőznöm. Ezek alapján titkon reménykedtünk egy jó eredményben, de nem álmodoztunk, inkább a munkára koncentráltunk. A mezőny elképesztően szoros volt, a top 10-et csak nüanszok választották el egymástól. A záróceremónián több mint hatvan szakma után következtünk, már nagyon izgultam, mert a magyar csapatból addigra mindenkinek kihirdették az eredményét. Amikor a harmadik helyen kialakult holtverseny miatt ABC-sorrendben elhangzott Kanada, Kína és Kínai Tajpej neve, egy fél másodpercig azt hittem, lecsúsztunk a dobogóról. Aztán kimondták: Magyarország! Nagyon boldog voltam.
Ki volt a legnagyobb ellenfeled, mely országok jelentették a legnagyobb kihívást?
Egyetlen embert nem tudnék kiemelni. A négy ázsiai ország versenyzői rendkívül erősek voltak – velük a nyári felkészülés során már jó barátságba is kerültünk. Európából pedig a francia és a svájci indulókat láttam a legmeghatározóbbnak. Autó helyett szimulátor: a lényegi tudást tesztelték.
Mikor érezted először az iskolában, hogy ebből a szakmából komoly nemzetközi sikert is el lehet érni?
Kilencedik osztály óta versenyzem, eleinte matematika- és fizikaversenyeken indultam, később jöttek a szakmai megmérettetések. A világbajnokságra nem úgy tekintettem, mint egy kötelező elérendő célra, de a Lukács iskola kiváló alapokat biztosított a kvalifikációhoz. Bő egy éve jutottam ki, azóta készültem tudatosan erre a versenyre. Idén év elején változott meg igazán a mentalitásom, onnantól váltam igazán tudatossá.
Mi jelentette a legnagyobb nehézséget a versenyen, akár technikailag, akár mentálisan?
Voltak meglepő technikai fordulatok. Sokszor kaptunk szimulátort valódi autók helyett. Erre a hely- és időhiány miatt van szükség: egy igazi autóban órákig tartana lebontani a motorteret egy-egy alkatrészért, a szimulátoron viszont minden mérési pont azonnal előttünk van. Ez a tiszta szakmai tudást teszteli. A másik nagy meglepetés a váltós feladatnál ért minket: a korábbi évek manuális váltói helyett most automata váltót kaptunk. Szerencsére egy kiváló háttérország állt mögöttem: a három csapatvezetőnk, a teljes magyar delegáció, a szakmai expertem Őri Péter és a korábbi versenyzők, Tánczos Bence, Ölbei Zsolt és Nagy László is végig támogattak a négynapos verseny hullámvölgyei során.
A Széchenyi István Egyetemen hogyan zajlott a felkészítés? Mi az a plusz, amit a győri képzés adott neked?
Bár a Lukácsban tanulok, a felkészítőm és expertem a Széchenyi István Egyetemen tanít, így az ő egyetemi műhelyében készültem. Bármilyen eszközre vagy segítségre volt szükségünk, mindkét intézmény tárt karokkal várt minket, és a nyári nemzetközi utazásainkat is maximálisan támogatták.
Az autóipar elképesztő sebességgel fejlődik. Világbajnoki ezüstérmesként hogyan látod a szakma jövőjét?
A verseny is próbálja lekövetni a trendeket: hibrid és elektromos autókkal, valamint vezetéstámogató rendszerekkel is dolgoznunk kellett. A szakembereknek folyamatosan képezniük kell magukat, mert a rendszerek annyira specifikussá válnak, hogy a márkafüggetlen szervizek egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Szerintem a jövő útja a szakosodás. Én személy szerint mind a nyolc versenymodult élveztem, de a felkészülés miatt a Volkswagen-konszern autói állnak hozzám a legközelebb.
Mit üzennél azoknak a diákoknak, akik most kezdik a szakmát, de nem mernek ekkora célokat kitűzni?
Ez jó kérdés. Ha álomjárművet kell mondanom, a motorsport világa és a csúcskategóriás versenyautók vonzanak leginkább. Azt nagyon szívesen kipróbálnám. Az előttem álló öt év elég sűrű: jövőre még indulok az Európa-bajnokságon, utána pedig vár rám legalább három év a Széchenyi Egyetemen. Tízéves távlatban viszont már egyértelműen a motorsport világában szeretnék elhelyezkedni.
Fotók: MKIK valamint www.gyor.hu
