Megható, lélekemelő ünnepség keretében emlékeztek meg vasárnap Győrben a Magyar Hősök Emlékünnepéről. A Radó-szigeten állított hősi emlékműnél tartott hivatalos városi eseményen koszorúzással adóztak azok előtt a győri katonák és civilek előtt, akik életüket áldozták a hazáért. Az idei megemlékezés különleges üzenetet hordozott, hiszen a naptár egybeesése révén a Hősök Napja és a Gyermeknap kéz a kézben járt – erre fűzte fel megrázó és elgondolkodtató ünnepi beszédét Kósa Roland, Győr Megyei Jogú Város alpolgármestere.

A tavaszi napsütésben fürdő Radó-sziget történelmi díszletei között idén nem távoli, arctalan alakokként idézték meg a múltat. Ahogy Kósa Roland alpolgármester beszédében rávilágított: az egykori hősök olyan győri polgárok voltak, akik ugyanezeket az utcákat koptatták, akik látták a Dunát, a Rábát és a Marcalt, és akik mélyen szerették ezt a várost. Amikor a történelem vihara úgy kívánta, a legdrágábbal, az életükkel fizettek ezért a szeretetért.

A megemlékezés kiemelten adózott a Nagy Háború győri bakáinak emlékezetének. A császári és királyi 19-esek, valamint a magyar királyi 31-es honvédek neve egyet jelentett a megingathatatlan fegyelemmel és a határtalan vitézséggel. Őket a hadvezetés mindig a legkritikusabb frontszakaszokra, Galícia fagyos lövészárkaiba vagy a Doberdó és az Isonzó véráztatta, sziklás poklába vezényelte, mert tudták: a győri baka nem hátrál meg. Több mint ezer győri honvéd nyugszik a Monarchia egykori harcterein, az ő vérük pedig kötelez minket ma is.

A kálvária a második világháborúban is folytatódott. A Don-kanyar embertelen hidegében helytálló győri alakulatok mellett a hazai földet, magát a Rába vonalát védő katonák is az életüket adták a városért. Az ünnepségen külön kiemelték a legendás, Győrhöz ezer szállal kötődő hősök emlékét, mint Molnár László főhadnagyot, a Puma osztály zseniális vadászrepülőjét, aki a mi egünket, a mi városunkat védte a bombázóktól, és adott érte életét. Közel másfél ezer győri katona áldozata ez, akiknek nevét talán elmosta az idő, de tettük fénye ma is világít.

Az idei ünnepség legfontosabb gondolati ívét a Hősök Napja és a Gyermeknap egybeesése adta. Az alpolgármester beszédében emlékeztetett arra, hogy a frontokon harcoló férfiak sokszor maguk is édesapák voltak, akik gyermekük apró rajzával vagy egy puha hajtinccsel a zubbonyuk zsebében indultak el a győri vasútállomásról, és utolsó gondolatukkal is az itthon hagyott kicsik nevét suttogták, akiket már nem kísérhettek el az iskolába.

A megemlékezés ugyanakkor a hátország névtelen, szent hőseiről is szólt: az otthon maradt édesanyákról, nagymamákról és feleségekről. Azokról, akik a lőszergyárban vagy a Waggon-gyárban dolgoztak férfias keménységgel, miközben a bombázások pusztítása és a gyárvárosi romok között, éhezve és rettegve is megvédték a legkisebbeket, megőrizve a gyermekszívek tisztaságát a háború borzalmai ellenére is. Ők, és a túl korán felnőtt, apa nélkül maradt gyermekek voltak a nemzet túlélésének zálogai.

A rendezvény kulturális programja is a személyes sorsokat hozta közelebb a jelen lévőkhöz. A „Katonalevelek a frontról” című ünnepi műsor keretében a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum világháború alatt íródott, több mint ezer darabos katonalevél-gyűjteményéből hallhatott a közönség megrázó válogatást. A műsorban közreműködött Fekete Dorina Flóra színész, Kóródi-Kovács Anna népdalékes, Árvai Péter színész, valamint Balogh Tibor trombitaművész, akik játéka még közelebb hozta az egykori győri bakák és családjaik fájdalmát és reményét.

Az esemény koszorúzással zárult, ahol Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata, a civil szervezetek és a megemlékezők elhelyezték az emlékezés virágait. Ahgogy az ünnepi beszéd zárásaként elhangzott: a múlt hőseinek áldozata tette lehetővé, hogy a mai győri gyermekek már békében, biztonságban és boldogan játszhassanak a város terein. Ez a mi legnagyobb jussunk és egyben a legnagyobb felelősségünk is: megőrizni a békét nekik.

Győr városa nem felejt. Nyugodjanak békében a hősök, emlékük legyen áldott!