Az aktuálisan bemutatásra kerülő városrésszel kapcsolatban ismét könnyű a dolgom, ugyanis lassan öt éve a lakóhelyemül szolgál. Emellett gyerekkoromból is származnak innen emlékeim, illetve élményeim, mégha azok nem is száz százalékban pozitívak. Jó néhány nyáron keresztül, a szünidőben kellett meglehetősen korán kelnem, hogy a 6 óra 20-as busszal jussak el a Hegyalja utcában elterülő kertünkbe. Ott pedig – a strandon pihengető barátaimmal szemben – édesapám szőlőjében kapáltam, kezdetben kézi erővel, később rotációs kapa segítségével. Az is előfordult számos esetben, hogy a kánikula kellős közepén, a beérett málnát kellett minél gyorsabban leszednem. Fáradozásaimra az nyújtott némi gyógyírt, hogy néha felfedező túrára indultam a határba, hátha valamilyen kincset, esetleg római kori pénzérmét találok, vagy az éppen a legelőre tartó, délután pedig az onnan hazatérő szarvasmarhákat csodálhattam meg közvetlen közelről. Persze mára megfordult az arány, sokkal szívesebben érkezem a településrészre, hiszen most már hazajövök ide.

Ménfőcsanak az egyik legjobban fejlődő városrésze Győrnek, ráadásul az utóbbi évtizedekben, a szomszédságában létesített bevásárlóközpontoknak köszönhetően szinte teljesen összeépült a várossal.

Gyirmóthoz hasonlóan közel a természet, régebbi, dimbes-dombos utcáiban takaros családi házak állnak, ezért ugyanúgy tapasztalhatjuk meg a hamisítatlan falusias hangulatot, mint az új részein a modern, fejlődő város jellegzetességeit.

A település 1934-ben három, korábban különálló község, Csanakfalu, Csanakhegy és  Ménfő egyesítésével jött létre (utóbbi nevét több középkori oklevél és krónika is említi, például a Gesta Hungarorum vagy Kézai Simon krónikája). 1970-ben csatolták Győrhöz, azóta a megyeszékhely része. Hajdani határvonala a jelenlegi Koroncói út nyomvonala volt.

A Bakony és a Kisalföld találkozásánál helyezkedik el, Győr központjától légvonalban mintegy 7, közúton nagyjából 9 kilométerre délre; a belvárostól és Marcalvárostól az M1-es autópálya, Gyirmóttól pedig a 83-as főút aszfaltcsíkja választja el.

A településrész felfedezését nem máshol, mint a városközponthoz legközelebbi bejáratánál kezdtem. Itt a természet még kicsit tartja magát, de a különböző kereskedelmi egységek szaporodásával hamarosan el fog fogyni az út melletti zöldterület maradéka is.

A Királyszék utcán begurulva először jobb oldalon a családi házak sora, majd balra tekintve a vasútállomás épülete tűnt fel. Átkelve a vasúti átjárón megérkeztem Ménfőcsanak főutcájára, a Győri útra, ami tulajdonképpen kettészeli a városrészt, hiszen egészen a déli széléig fut.

Az első nagy kereszteződés mellett ma üres terület látható, azonban ez nem volt mindig így. Emlékszem, gyerekkoromban még egy hatalmas épületkomplexum állt itt, a malom. A létesítmény silói, portája és hatalmas vaskapuja évtizedeken át meghatározó elemei voltak a településképnek, egyébként pedig ma is tájékozódási pontként szolgál.

A csomópontot balra fordulva hagytam el, hogy egy vendéglátó egység, kisbolt és trafik mellett elhaladva meg se álljak a Szent Kereszt Plébániáig, illetve a kis előkertjében álló Szent László-szoborig.

Megfordulva egyből feltűnt a Szent Kereszt-templom égbetörő tornya, illetve maga a meredek lépcsősor tetején álló épület. Ha az ember hajlandó felkapaszkodni a kis domb oldalán, megpillanthatja a temetőt is, ahonnan remek kilátás nyílik Csanakfalu keskeny, családi házakkal sűrűn beépített utcáira.

Az íves, meglehetősen meredek Horgas utca már Csanakhegyre vezet, mielőtt azonban nekivágtam volna az emelkedőnek, vetettem egy pillantást a Csanaki Katolikus Egyházközség Házára, melyben egykor a 200 évvel ezelőtt, bencés rend által alapított elemi iskola működött, nemrég pedig a Hertay Mária emlékszoba is helyet kapott benne.

Nekiveselkedtem a kaptatónak, tekertem néhány száz métert, majd balra fordulva, az utcát követve máris megpillantottam az 1. számú Idősek Klubja épületét. Itt Roxyval nemrég lehetőségünk nyílt egy élménybeszámolót tartani közös kalandjainkból.

Visszatérve az eredeti irányba, a „hegy” tetejéről, szebbnél szebb porták előtt elhaladva legurultam a Győri útra, majd balra kanyarodva hamarosan megérkeztem a Milleniumi Emlékparkhoz. Az itt felállított tölgyfa szobor Ménfő és Csanak összetartozását szimbolizálja.

A férfi alak a csanaki római katolikus templom, a női alak a ménfői római katolikus kápolna stilizált mását tartja a kezében.

Vetettem egy pillantást a közelükben álló nemzeti lobogóra és kettős keresztre, nem sokkal később pedig már nevelési, illetve oktatási intézményekből „gyűjtöttem össze egy csokorral”. A Győzelem utcában a Manóvár Óvodát és a Petőfi Sándor Általános Iskola egyik épületét, ismét a Horgas utcára fordulva pedig a Világosvár Óvoda létesítményét.

Téli emlékeimet felidézve ismét rátapostam a pedálokra, hogy a Győzelem utca legfelső háza mellett elhaladva kis időre visszatérjek a természetbe. Innen a dombtetőt már földúton közelítettem meg, az utolsó néhány méteren pedig gyalogosan kapaszkodtam fel. A csúcson elém táruló panoráma minden fáradságot megért, valamennyi égtáj irányába tekintve fantasztikus látvány fogadott.

A teljes élmény kedvéért a téli panorámáról készült képet is megosztom.

Néhány hónapja hallottam először a Rákóczi kőről, és ha már a térkép alapján nagyon közel jártam hozzá, hajlandó voltam még pár száz métert tekerni a poros úton odáig.

A kilátás itt is nagyszerű élményt nyújtott, emellett pedig megtudtam, hogy II. Rákóczi Ferenc állítólag erről a helyről nézte 1704-ben Forgách kuruc és Heister labanc generálisok seregeinek viadalát a koroncói síkon. Ugyanakkor bizonyított tény, hogy a fejedelem nem, Bottyán János kuruc tábornok azonban 1707-ben járt a helyszínen, Kisbarát és Csanak községek mégis Rákóczi emlékére jelölték meg ezt a helyet 1941-ben.

Egy percre megpihentem az emlékkő és a kopjafa mögötti padon, majd szépen lassan legurultam a Hegyalja út irányába, egészen a keresztig. Az út szemben lévő oldalán ma is áll az a kis bungi, ahová a tűző nap elől bemenekültem gyerekkoromban, hogy erőt gyűjtsek ismét a kezembe venni a kapát, és elindulni a hosszú szőlősorok között.

Mielőtt azonban a nosztalgia teljesen visszarántott volna a múltba, nekiveselkedtem, hogy megküzdjek a méretes emelkedővel. Nemsokára megint a Győzelem utcában jártam, amikor figyelmes lettem egy kézi fecskendős tűzoltó kocsira. A szépen felújított műtárgy egyértelműen megérdemelte, hogy körbejárva szemléljem meg közelebbről.

Ménfőcsanaki életem során jó párszor volt már szerencsém megkóstolni a Mini Bécsi Cukrászda és Fagyizó által kínált finomságokat, de most a szó szoros és átvitt értelmében vett desszertet inkább a kirándulás végére tartogattam. Helyette a Petőfi Sándor Általános Iskola 1980-ban felépült intézményegységét és a mellette elterülő parkban létesített futópályát vettem szemügyre közelebbről.

1044. július 5-e a ménfői csata néven került be a magyar történelembe, melyben a III. Henrik német császár által támogatott Péter legyőzte Aba Sámuelt. 1994-ben a temetőparkban feliratozott márványtömböt állítottak, mely Ménfőcsanak történetének jelentős eseményeit idézi, így a ménfői csatát is. A történelmi emlékhely környezetét 2019-ben rendezték, mely tevékenység során az emlékmű társat kapott, a Szent Korona felnagyított kovácsoltvas változatát.

A két köztéri alkotás közelsége számomra nem zavaró, úgy gondolom, hogy jól kiegészítik egymást.

Visszatértem a Győri út másik oldalára, mert ott izgalmas felfedezni valók vártak. Közülük az egyik Ménfőcsanak talán legismertebb, leglátogatottabb intézménye, a Bezerédj-kastély. Az egykori kúriában szervezett programokat győri lakosok, de a távolabb élők is rendszeresen látogatják. Mondanom sem kell, hogy a távolabbi és a közelebbi múltban is jó párszor megfordultam a falai között. Ugyan a belső térbe most nem jutottam be, de kívülről azért megcsodáltam az impozáns épületegyüttest.

A kastély építése az 1812-1817. közötti időszakra tehető, mai formáját pedig a 2019-2021. közötti felújítás során nyerte el.

A közelben álló Bezerédj-kápolna jóval korábbi időponttól eredeztethető, ugyanis a templom, amelynek alapjaira épült, már az 1300-as évekből származó híradásokban megjelenik. Valószínűsíthető építési ideje 1678. Az évszázadok során többször is romos állapotba került, mígnem 1990-ben, a Győri Városszépítő Egyesület kezdeményezésére helyi összefogással újjáépítették. A XIX. század második felétől a Bezerédj család temetkezési helye, jelenleg pedig közművelődési célokat szolgál: hangversenyeket, kiállításokat, polgári házasságkötéseket tartanak benne.

A rövid időutazást követően visszatértem a jelenbe, hogy megcsodáljam az egykori kastélypark hatalmas fáit, illetve elmerüljek az alattuk elhelyezett játszóteret örömmel használó gyerekek zsivajában.

A városrész déli határához közelítve, a korforgalomból Tényő felé fordulva felkerestem a következő vendéglátó egységet, mert ha Ménfőcsanak, akkor a Dobos Pubot mindenképpen meg kell említeni. Bemutatni azért nem szükséges, mert véleményem szerint Győr valamennyi kerületében ismerik.

Ismét északnak vettem az irányt, hogy Ménfő egyházi épületei közül először a Győr-Ménfőcsanaki Evangélikus Egyházközség templomát vegyem szemügyre. Miután továbbgurultam, majd megálltam a következő látványosság fotózásához, egy nem várt, de szintén különleges darabot fedeztem fel az egyik családi ház udvarán. A ma használatos kerékpárok őse szinte kiállítási tárgyként vonzza a járókelők tekintetét a kerítés mögött, extraként pedig lehetőség nyílik megismerkedni a ház négylábú őrzőjével is.

Visszatérve eredeti tervemhez odafordultam Szent Antalhoz, a szegények, betegek és gyermekek védőszentjéhez. Vagyis az őt ábrázoló szoborhoz, melyet 2019-ben állítottak, az eredeti, 1905-ben felavatott festett homokkő alkotás nagymértékű leromlása miatt.

Amint a Győri út és a Fekete István utca által közrezárt terület kiszélesedik, feltűnik Ménfő másik szakrális épülete, a Nagyboldogasszony-templom. „A málnából lett csoda” – ma is gyakran mondják ezt, hiszen a II. világháború után szinte elképzelhetetlen volt az, hogy Magyarországon valahol templom épülhessen. Éppen ezért nemcsak katolikusok, hanem evangélikusok is segédkeztek a létrejöttében. Ménfő málnatermő vidék volt, a helyiek bevétele ebből származott, a költségekhez ki-ki ereje szerint járult hozzá. Ennek köszönhetően 1949. augusztus 20-án fel is szentelték az elkészült épületet.

Ismét nyeregbe pattanva gyorsan megközelítettem a Koroncói utat, amelyre rákanyarodva áthaladtam Ménfőcsanak másik vasúti átjáróján, majd arra gondoltam, hogy nem ártana kicsit hosszabb pihenőt tartanom. Erre nem is találhattam volna alkalmasabb helyet, mint a Lufi Fagyizó a Hegyalja úton. Választásom helyességét alátámasztotta az a tény is, hogy a vendéglátóhely a nemzetközi szinten is figyelemre méltó 99. helyen végezett több mint 8000 regisztrált fagylaltmester és szakmai műhely mezőnyében a Gelato World Masters Ranking 2026 rangsorában. Természetesen meg kellett kóstolnom a jéghideg finomságot.

Hellyel-közzel a kronológiát követve, felfedező túrám zárásaként megérkeztem Ménfőcsanak legfiatalabb részébe, ahol helyenként felfedezhetőek a múlt század vége felé készült épületek: leginkább családi házak, de közöttük néhány társasház is.

Az arányokat a XXI. század terjeszkedése változtatta meg, ugyanis a város lélekszámának növekedése magával hozta a társasházak előretörését, melynek következtében az elmúlt évtizedekben a családi házak építése háttérbe szorult. Ma már változatos elrendezésű, színes homlokzatú, több szintes épületek határozzák meg az utcák és terek arculatát, ezzel együtt a tervezőknek köszönhetően több viszonylag zárt lakóövezet is kialakításra került. A terjeszkedésnek csak a 83-as főút, illetve Gyirmót szabott határt, ahol hasonló folyamat eredménye érzékelhető.

Talán senki nem veti a szememre, hogy a városrész bemutatása során nem egészen objektív módon jártam el, igaz, annak ellenére, hogy több éve Ménfőcsanakon élek, korántsem mondhatom el magamról, hogy ismerem.

Ebból kifolyólag számomra legalább olyan izgalmas volt a feltérképezése, mint annak, aki először teszi be ide a lábát. Őszintén bevallom, nem is csalódtam, számos érdekességgel, látnivalóval, illetve a hozzájuk tartozó történetekkel lettem gazdagabb. Remélem, hogy a bemutató olvasása mindenki számára legalább akkora élményt jelentett, mint nekem a városrész bejárása

Köszönöm, ha ismét velem tartottak, nemsokára folytatása következik!